Esti gondolatok a közlekedésről és annak áráról

Juhúúú, meglett a KRESZ-vizsgám!!! Azt nem mondom, hogy nem paráztam, de itthon is sokat teszteltem a gyakorlóprogrammal, és az elmúlt másfél hétben már mindig sikerült megfeleltre megcsinálnom, sőt, két nappal a vizsga előtt még egy hibátlan is összejött itthon. Hát a vizsgán persze nem, de a lényeg, hogy sikerült! Jövő héten már megyek is vezetni. Na ettől viszont félek egy kicsit. Sőt, nagyon. Életemben nem vezettem még. Remélem nem leszek nagyon béna. Nagyon szeretnék már megtanulni vezetni, 25 évesen ennek már nagyon itt lenne az ideje. Nem mintha így automatikusan kocsi is kerülne alám, sőt, sajnos elég kicsi az esélye annak, hogy mostanában autóm lesz. Se megvenni, se fenntartani nem tudnám. Szóval ha nem történik valami váratlan fordulat, akkor az elkövetkező két évben ugyanúgy gyalog fogok járni, tekintve, hogy busszal közlekedni sem egy olcsó mulatság már. Sőt, pont tegnap számolgattam, hogy taxival bizonyos esetekben még olcsóbb is. 360 forint egy buszjegy a buszon megvéve (az előre megvett se sokkal kevesebb). Oda-vissza út esetén ez 720 forint. Már persze akkor, ha vagyok olyan mázlista, hogy A-ból B-be van közvetlen járat, és nem kell átszállni. Mert ha teszem azt, el szeretnék menni busszal anyukámhoz, és nem szeretnék fél órát gyalogolni, majd utána még fél órát buszozni, akkor az már két busz csak oda. Az a nem semmi, hogy 1440 forintomba kerülne egy ilyen látogatás, mindez városon belül! Na jó, a taxinál ez még mindig olcsóbb, de őszintén szóval nem sokkal, és ott legalább biztosan ülök és nem könyökölnek a vesémbe. 

Viszont ha azt veszem, hogy mondjuk van egy háromfős társaság, akik mindannyian ugyanonnan indulnak ugyanoda, ők fejenként 300 forintért utaznak 900-as taxival városon belül bárhova. Ha ehhez az úthoz egy buszt kéne igénybe venniük, akkor fejenként 60 forintot, ha két buszt, akkor 120 forintot spórolnak, és kényelmesen utaznak. 

Na jó, most poénból kiszámoltam, hogy autóval viszont mindenképpen olcsóbban jutnék el jóanyám portájához, mint busszal. Legalább is ha a számításaim helyesek. Arra alapoztam a feltevésemet, hogy - főként az egyszerűség kedvéért - egy autó átlagosan 0.1 l benzint fogyaszt el egy kilométer megtétele alatt. A Google Maps szerint a start és a cél között van 7,5 km, azon az útvonalon, amerre mi menni szoktunk. Így ez az utazás 333 forintba kerül. Ez CSESZETTÜL OLCSÓBB, MINT EGY BUSZJEGY!!! És még egyszer hozzáteszem, ha busszal megyek, KÉT buszjegyet veszek, mert két busszal tudok csak odajutni, és még azt bele se számítottam, az a busz nem is igazán oda megy, csak arra a városrészre, de vagy egy, vagy két megállót gyalog kell menni. 

Jó, nem vagyok naiv, természetesen tisztában vagyok vele, hogy egy autóba nem csak a benzin kell, van egy csomó egyéb költség is, és így már nem biztos, hogy annyira megéri a dolog. De itt most kimondottan ennek az egy útnak a költségét néztem, és ebből arra kell következtetnem, hogy a tömegközlekedés nagyobb rablás, mint a tankolás. Arról nem is beszélve, hogyha megmaradok a fent példaként hozott útnál, akkor busszal közlekedve dupla annyi pénzért 1. időhöz vagyok kötve 2. gyalogolni is kell egy csomót 3. tuti, hogy a két busz között várni is kell nem keveset 3. akár ülök, akár állok, mindenképpen agyonnyomnak. 

Mert persze, tény, hogy baromi drága a benzin, főleg manapság, de a buszjegyek aztán tényleg irreálisan drágák, és a színvonal a béka segge alatt van. Más kérdés, hogy vehetnék persze bérletet is, és mivel diák vagyok, nem egészen tíz buszjegy ára lenne, de igazából ennyit meg nem utazom. Pontosabban nagyjából ugyanennyit járok busszal, szóval nekem mindegy, hogy jegy vagy bérlet.

Mentolos cigi

Végre valahára eljutottam orvoshoz. Mint kiderült, megint förtelmesek a manduláim. Hát nem tudom, azért az durva lenne, ha most ki kéne venni. Gyerekkorban még oké, de ha 25 évig nem volt vele gond, akkor most már örültem volna, ha nem piszkálják. Ja, amúgy kiderült, hogy nagy valószínűséggel a mentolos cigi lehet az egyik oka, hogy ennyi baj van újabban a torkommal. Eddig simát szívtam, semmi bajom nem is volt. Kb. 4-5 hónapja tértem át a mentolosra, és két hónapja állandóan fáj a torkom. Többet nem is fogok mentolosat venni. Pedig még poénkodtam is vele, hogy a mentol egészséges, azért szívok ilyet, mert ha náthás vagyok, akkor az tutira jót tesz. Jó, tényleg csak viccnek szántam, de azt sose hittem volna, hogy a mentolos cigi ártalmasabb, mint a sima. 

Természetesen az most is szóba került, hogy le kellene szoknom. Annyit megígértem, hogy többet nem szívok mentolosat, meg hogy amúgy is egy kicsit megpróbálom csökkenteni. Különben nagyon ajánlották az elektromos cigit, mert hát nálam egyértelműen nem is annyira a nikotinfüggőségről van szó, hanem maga a szokás az, amit nem tudok elengedni. Így megnézve az árakat, egy havi cigiköltségemből már egy jobbfajta e-cigit is meg tudnék venni. Végül is, lehet, hogy megér ennyit a dolog, árban is nagyon visszajönne a befektetés, meg hát azt én is elismerem, hogy a dohányzás egészségtelen. 

Na jó, ott egye meg a fene, áprilisban veszek egy elektromos cigit. Csak az a gond, hogyha mégsem jön be, akkor buktam rajta egy csomó pénzt :S

Nosztalgia buli

Szkippeltem ma az első órámat, úgyhogy ennek örömére egy kicsit még itthon hesszelhetek. Közben próbálom eldönteni, hogy az új lakkom, amit ma szereztem be, igazából tetszik-e vagy sem. Azt hiszem, erre a színre nem lehet mást mondani, mint azt, hogy bugyirózsaszín. Na ez tényleg AZ. Soha nem volt még rózsaszín lakkom. Eddig mindig megmaradtam az erőteljesebb színeknél, piros, fekete, padlizsán, ilyesmik. Hát egyszer ezt is ki kellett próbálni. 

Fura amúgy. Mármint, ezelőtt mondjuk öt évvel el se hittem volna, hogy egyáltalán lesz bármim, ami rózsaszín. Nagyon nem voltam az a típus. Jó, most sem vagyok, de most már úgy vagyok vele, hogy az is csak egy szín, mint az összes többi, nincsenek "elvből utál" színek, csak olyanok, amik jól állnak, és olyanok, amik nem. Érdekes, hogy változik az ember pár év alatt. Aki manapság találkozik velem, nehezen mondaná meg, hogy milyen kis tarajos-bakancsos punkcsaj voltam egykor :) Viszont néhány hét múlva várható némi nosztalgia, kíváncsi vagyok, ki tudok-e még nézni úgy, ahogy "fiatal koromban". Lesz ugyanis egy kis egyetemi móka, aminek a témája a szubkultúrák. Alap volt, hogy a mi csapatunk a punkot választotta, és természetesen be is kell öltözni. Most nagyon bánom, hogy a régi cuccaim nagy részét már kihajigáltam vagy elajándékoztam, pedig nagyon jól jönnének. A bakancsom még szerencsére megvan. A derékig érő hajamat nem lesz egyszerű tarajba felállítani, de ilyen téren nem ismerek lehetetlent :) Kell még némi színes hajlakk, pár biztosítótű, rövid farmer, szaggatott harisnya, leopárdminta, farmerdzseki (azt össze kell valamivel izélni azért), és már kész is. Szerintem nekem ez a véremben van. 

Nagyon várom ezt a mókát, már csak azért is, mert nagyon régen volt olyan, hogy kimozdultam volna, pedig azért nem vagyok az az otthonülős típus. És ugyebár itt a tavasz, végre kint lehet lenni a szabadban, így még jobb. Abban már előre biztos vagyok, hogy a mi csapatunk megjelenése lesz a legütősebb, elvégre van közöttünk egy igazi profi, azaz szerény személyem :)

Ja, a zene, hát akkor legyen egy régi nagy kedvenc:

Egy "aprócska" post rólam

Mira vagyok, majdnem 25 éves, nőnemű egyed. Ezt nem sok kedvem volt leírni, még a 24-hez sem szoktam hozzá, de tekintve, hogy már csak pár hétről van szó, azt hiszem, elég félrevezető lett volna annyinak mondani magam. Fura dolog ez, tiniként annyira szerettem volna már huszonéves lenni, hogy végre "felnőttnek" tartsanak. Nos, így se tartanak annak :) Legalább is aki látott már engem az ágyon ugrálni, telefonnal a fülemen a padlón fetrengve vihogni, vagy gesztenyékkel zsonglőrködni. Persze aki látott már gyerekkel, az esetleg gondolhat felnőttnek is - leginkább nyilvános helyeken. De ez nem ide tartozik, ez most itt elsősorban rólam szól. Van "anyukás" blogom is, de tulajdonképp a kettőnek nincs köze egymáshoz. Mármint itt most nem ilyen dolgokról akarok írni. 

Azt leszámítva, hogy az idő melegebbre fordultával elkerülhetetlenül öregebb leszek egy évvel, igazából nagyon szeretem a tavaszt. A legjobb része az évnek. Nincs még túl meleg, de a télikabát végre bekerül a szekrénybe. Van ez a két-három hét (jobb esetben), amikor pont olyan idő van, hogy fel lehet öltözni normálisan. Nem kell beburkolózni a pufajkákba, de nem is úgy állok a szekrény elé reggelente, hogy "na lássuk, mi az, ami talán nem rohad le rólam egy óra múlva". Bárcsak tovább tartana ez az időszak...

Kár, hogy most még a tavasznak sem tudok felhőtlenül örülni :( Olyan piszkosul húzós félévem van, amilyenhez nem vagyok hozzászokva. Na, azért remélem ezt egyetlen orvos- vagy jogászpalánta sem olvassa, mert elevenen szétszednek, hiszen én mit panaszkodom, "hülye btk-s" létemre. Mindegy, ez most nekem akkor sem tetszik, bár ez részben a pluszban bevállalt dolgok miatt van, csak a fene se gondolta, hogy ebben a félévben nem fognak ilyen extra dolgok beleférni. Mindegy, ez a rész már nem tart sokáig. Igazából az van, hogy járok autósiskolába, és nemsokára kresz-viszga. Ez nem problémás, marhára zseniális vagyok a gyakorlóprogram tanúsága szerint, csak hát sok időmet elvették az órák. Emiatt kicsit már hulla vagyok, de szerencsére ez már tényleg az utolsó hét, ha minden igaz. Utána talán végre nekiállhatok normálisan tanulni is, mármint azt, amit tényleg kötelező lenne. Ha eljutok idáig, akkor végre legalább az ágyamban nem szakirodalmat fogok olvasni, mert mostanában nagyjából ennyi időm volt arra, hogy az olvasmányokkal foglalkozzak. Mondhatnám, hogy jaj de jó, mindjárt tavaszi szünet, de akkor se lesz olyan sok időm olvasgatni, mert akkor meg a nyüves kutatásaimmal kellene foglalkoznom, amik azért egy kicsit még érdekesnek is mondhatóak - az egyik legalább is tényleg az -, de azért nekem az a meggyőződésem, hogy a szüneteket PIHENÉSRE találták ki. Ja persze, korábban is lehetett volna kutatni, és akkor nyugis lenne a szünet, de ki a fenének van erre ideje? Még interjúalanyom sincs, pedig jövő hétre nagyon kéne. Jaj, dehogy is, jövő hét szünet, utána még jön hozzá plusz egy nap a Húsvét hétfő miatt, szóval csak az azt követő hétfőre kell elkészülnöm, ezaz! A halogatás nagymestere vagyok :D

Ha meglesz a kresz, akkor szünetben el kéne kezdeni vezetni. Juj, ettől félek ám egy kicsit. Pedig álmaimban sokszor száguldok végig a 66-os úton egy marha nagy piros Cadillac-kel, de kétlem, hogy ez a valóságban is ilyen simán fog menni. Kezdjük azzal, hogy az oktatókocsi minden bizonnyal nem cabrio lesz, és az amcsi márkákat is elfelejthetem, be kell érnem francia vagy német gyártmányokkal. Ez még eddig egy dolog, de igazából én azt se tudom, hogy kell elindulni egy autóval! Jó, elméletileg tudom, de ez nyilván a gyakorlatban kicsit más lesz. És ha elindulok, vajon hogy (és főleg hol) fogok megállni? Elég ciki lenne az első elindulásnál összetörni az autót. Legyünk optimisták, tegyük fel, hogy megtanulok vezetni. Nade ennek is vizsga van a végén! Én meg magamat ismerve tiszta ideg leszek, és ha én ideges vagyok, biztos elrontok valamit. Ja nem, ilyen negatív dolgokat nem szabad se leírni, se kimondani, szóval sztornó, mindent jól fogok csinálni! Már csak azért is, mert kicsit sokba van a vizsgadíj. 

Jó, ennyit mára, mert aludni is kéne, senki nem fog helyettem felkelni reggel. Bár előtte lehet, hogy lemegyek még ide a ház elé, felpofozni pár idiótát, akik megint azt hiszik, hogy itt van a kocsma a parkolóban. Emberek, az egy utcával odébb van! Na ezért szar ügy az egyetem közelében lakni, itt soha nincs nyugi. Talán csak nyáron.

De azért ne maradjunk zene nélkül, ez még kell ahhoz, hogy jól tudjak aludni: