Holdvilágos éjszakán...

"Holdvilágos éjszakán Miről álmodik a lány? Hogy jön egy királyfi tán Hófehér paripán. Ez az álom oly mesés, Ám de jön az ébredés. A királyfi oly kevés És az hogy jön, tévedés. És mégis mily kicsi fellegek Úsznak az ég peremén. Míg őket nézni lehet, Örökéletű lesz a remény Meg a regény."

A vizsgaidőszak előszele

Ismét közeleg a vizsgaidőszak, amiről mindig azt hiszem, hogy miután túléltem, végre felhőtlen életem lesz, aztán persze minden alkalommal beigazolódik, hogy amíg a diplomám nincs a kezemben, addig ez ciklikusan ismétlődni fog. Kellemetlen felismerés, annyi szent. Az idei ráadásul extra módon szívás lesz, nagyon hülye tárgyaim vannak, és nagyon nincs jegyzetem. De addig is élvezzük ki a novembert, már amennyire lehetséges. Tény, hogy sosem tartozott a kedvenc hónapjaim közé. Elég csak az ablakon kinézni, és érthető, hogy miért. Minden, de minden szürke, állandóan lóg az eső lába, hideg van, fúj a szél, olyan, mint egy halottas menet. Igaz, idén ez most jóval kevésbé érint meg, van, aki elterelje róla a figyelmem :)
Azért azt meg kell jegyeznem, hogy bár még csak a vizsgaidőszaknak az előszele csapott meg, már most kezdenek jönni a tipikus vizsgaszokásaim: prímán főzök, kismillió receptötlet kergetőzik a fejemben; egyre inkább kacérkodom a lakás teljes kitakarításának a gondolatával, beleértve a selejtezést is, valamint az ablakmosást; na és persze kezd megint érdekessé válni mindenféle kreatív tevékenység, amit filmnézés közben lehet űzni; ráadásul újfent égető vágyat érzek a nyelvtanulásra is. Igen, ez már határozott és jól felismerhető előjele annak, hogy a vizsgaidőszak a küszöbön áll. 
Az külön "szerencsés", hogy a téli vizsgaidőszak, és a Karácsony egyben van, nehogy véletlenül nyugiban tudjak készülni. Nem mintha ez bármiben is meggátolna, csak néha elmerengek rajta, milyen jó lenne már úgy nagytakarítani, ajándékokat vadászni és készíteni, hogy közben nem azon jár a fejem, hogy mire is kéne most éppen tanulnom. Más kérdés, hogy tanulás helyett jönnek a legjobb ötleteim. Belegondolva, nagyon fura lesz, amikor már nem járok egyetemre, és munka után már teljes nyugalommal foglalkozhatok olyan alantas dolgokkal, mint az ünnepek.  

Comfort food

Végre megtapasztaltam, és ezáltal meg is tudtam érteni, hogy mit jelent pontosan a "comfort food". Először is, tudni kell, hogy gyakran "főzök angolul", nagyon szeretem többek közt a brit konyhát (ami egyesek szerint nem is létezik, de nekem nagyon bejövős volt mindig is), és az amerikai konyhát is (ami meg sokak szerint kizárólag hamburgert, hot dogot és fánkot jelent, pedig ennél azért jóval tágabb). A másik, hogy én általában nem hiszek a fordításoknak. Hiába van fent a NoSalty-n, hogy Mac & Cheese, amerikai sajtos tészta, én csak akkor hiszem el, hogy az igazi változatot készítem el, ha egy amerikai oldalon, angolul van leírva a recept. Egyébként a NoSalty-s verzió is baromi finom, többször is megcsináltam már, de akkor is, úgy jó, ha eredeti nyelven olvasom. 
Na tehát, többször is találkoztam már a comfort food kifejezéssel, utána is olvastam például a wikin, hogy mit jelent, de nem igazán értettem, hogy mitől lesz valami igazán ilyen étel. Magyar megfelelője nincs is tulajdonképpen ennek. Egyrészt olyan ételt jelent, ami hagyományos, valamilyen nosztalgikus érzés fűzi hozzá az embert, másrészt amolyan igazi kényeztető, szívmelengető fogás, ami "egyszerű" ízű, könnyen ehető (ezt tényleg nem tudom másként megfogalmazni), afféle jutalomfalat, vagy vigasz kaja :) Például nekem ilyen a nagymamám húslevese. Amikor a fiam született, és kérdezték, hogy mit hozzanak be nekem a kórházba, akkor rögvest mondtam, hogy a nagymama főzzön húslevest. 
Ilyen leveses témával sokszor találkoztam amerikai filmekben, sorozatokban is: ha valaki megfázik, akkor levest kell enni. Na, ma megértettem, hogy miért ezt tömik magukba ilyenkor, ugyanis kipróbáltam egy ilyen amcsi csirkehús leves receptet. Hát tudnám ezt enni egész életemben (na jó, mellette a nagyi húslevesét is). 


Megemlíteném, hogy amit én főztem, az még ennél is jobban nézett ki, de összességében hasonló lett, csak már elfogyott, mire eszembe jutott, hogy megörökítsem.
Kicsit máshogy készítettem, mint ahogy a receptben van (na ezért nem hiszek a fordításokban, mert ahogy én is, mindenki más is valamit máshogy csinál, ami persze nem jelenti azt, hogy esetleg ne létezhetne ilyen verziója is az adott ételnek, például ennek a levesnek is millió változatát készítik), például nem voltam hajlandó 1500 forintért megvenni a csirkemellet, pedig azt jobban szeretem, és a recept is azt írja, de jó volt ez combból is. Petrezselymet sem tettem bele, mert elfogyott, és a boltban még nem jutott eszembe, hogy az is kéne. Most jut eszembe, hogy én hülye, meg sem borsoztam, de most már mindegy :)
Na de nézzük a receptet, hátha valaki kedvet kap hozzá (én melegen ajánlom, amikor már ilyen hűvös van, ennél semmi nem esik jobban, komolyan mondom):

Hozzávalók:
  • 3 csirkecomb (avagy 1 csirkemell)
  • 1 kis fej hagyma, kockákra vágva
  • 1/2 csésze szárzeller, aprítva
  • só, bors
  • 1 közepes méretű sárgarépa, aprítva
  • 15 dkg száraztészta (nálam szarvacska került bele, az eredeti recept fusillit ír, de azt is megemlíti, hogy még sok más tésztával elkészíthető, igazából az a lényeg, hogy valami nagyobb fajta legyen, ne cérnametélt, hanem orsótészta, szarvacska, kagylótészta, vagy hasonló)
  • 1 húsleves kocka
  • 1 csésze borsó
  • 1 evőkanál liszt
A hagymát, zellert, sárgarépát olajon kicsit megfuttatjuk, amíg a hagyma üveges nem lesz. Megszórjuk a liszttel, elkeverjük, majd felöntjük vízzel. Beletesszük a felaprított csirkehúst, annyi vizet még teszünk hozzá, hogy ellepje az egészet, aztán hozzáadjuk a borsót is. Beledobjuk a leveskockát, és addig főzzük, amíg a hús meg nem fő, a répa meg nem puhul. Ezek után sózzuk, borsozzuk, és beleszórjuk a tésztát. Ha a tészta is megfőtt, tálaljuk. 

A végeredmény egy nagyon finom, nagyon krémes leves, amiből komolyan bármennyit meg lehetne enni! 
Jut eszembe, az eredeti recept nem írta a borsót sem, de mivel volt itthon, úgy gondoltam, ártani nem fog neki, és amúgy is nagyon szeretem, és jó is lett így. De szerintem simán jó lett volna nélküle is, vagy mondjuk zöldbabbal akár, vagy ki mit szeret. 
Szóval ezentúl, ha esetleg beteg leszek, csak ilyet kérek (magamtól valószínűleg), vagy ha fázom, vagy ha fáradt vagyok, vagy ha rossz kedvem van, vagy akármi. Sőt, akkor is, ha semmi bajom nincs, erre nem kell okot keresni, egyszerűen csak kell!!! Ja, és még azt feltétlenül meg kell említenem, hogy a csemetének is ízlett, pedig általában nem szokta szeretni, amikkel kísérletem. Nem tudom, miért, de neki csak az ovis kaja jön be, pedig eddig mindenki azt mondta, hogy jól főzök, egyedül ő az, aki húzza az orrát. Na most viszont panaszkodott, hogy keveset főztem, simán evett volna még. 


Október - jön jön jön!

Igggeeeennnn, elérkeztünk szeptember legutolsó napjához, holnaptól itt az október!
Amióta egyetemre járok, az október az egyik legkedvesebb hónapom, idén meg aztán pláne, mivel így, hogy nyáron dolgoztam, a dupla diákhitel, és az összes többi dupla pénz, amit ilyenkor osztanak, nálam marad, mert nem tartozom senkinek. És most végre elérkeztünk a csóró szeptember végéhez, jövő héten végre megvehetem mindazt, amire egész évben, és egész nyáron vártam. Legyen szó akár egy új telefonról, akár egy jobbfajta samponról. 
De az októbert más miatt is szeretem. Ilyenkor van az, hogy még nincs túl hideg, de nem is izzadok le két perc alatt, ha felveszek egy kardigánt. Az is ilyenkor van, hogy mindennek csodaszép a színe. Sárga, vörös, barna minden. Ha meghallom azt a szót, hogy október, komolyan egy bőségszaru lebeg a szemem előtt. Másra se tudok gondolni, mint a szőlőre, az almára, a körtére és a sütőtökre. A sütőtök a lényeg: sütőtök krémleves, sütőtökös muffin, sült sütőtök, gyömbéres sütőtök pite, sütőtökös rizottó, és még sorolhatnám :)
Na és persze ha sütőtök meg október, akkor egyértelműen Halloween, ami az év egyik legjobb bulija. Nem vagyok én pogány vagy ilyesmi, de annyira jópofa ez az egész, hogy bűn lenne kihagyni. Az csak még izgalmasabbá teszi, hogy a sok szemellenzős mindenféle hülye indokkal ellenzi. Kedvenceim:
  • "hülye nyugatmajmolás" - végül is az ünnepeink 90%-át máshonnan vettük át, csak azok régebbiek, de sebaj
  • "pont halottak napján kell duhajkodni?" - marhák... ha már olyan fontos nekik egy ünnep, akkor legalább tudnák pontosan, hogy az mikor van. Október 31-én nincs semmiféle ünnep, sőt, ha már itt tartunk, november elseje sem halottak napja, hanem mindenszentek napja. A nevezett ünnep november másodikán van. De ha már itt tartunk, ennek a népnek tényleg pont novemberben, az egyik leglehangolóbb hónapban van szüksége egy kimondottan depresszív ünnepre, végül is még nem elég lehangolt ez az ország amúgy is. 
  • "emiatt felejtik el a magyar ünnepeket" - tök logikus, persze. Csak éppen nem esik egybe semmi mással. Meg amúgy is, milyen "magyar" ünnepekről beszélünk? Vallási ünnepekről? Tudtommal a magyar nemzetnek nincs saját vallása, amit máshol nem gyakorolnak, és amúgy is vallásszabadság van, mindenki olyan ünnepet tart meg, amilyet csak akar. De ha már vallási ünnepek, egy olyan országban, ahol a vallásosak nagy többsége keresztény, érdekelne, hogy hányan tudják, hogy mit ünneplünk pünkösdkor? Már csak azért is, mert munkaszüneti nap. Ilyenkor vajon tényleg a lakosság többsége ünnepel valamit? Vagy csak örülnek, hogy hétfőn nem kell dolgozni menni?
Őszintén, mit fáj az bárkinek, ha némelyek az év valamelyik napján buliznak és hülyéskednek? Mert ez aztán tényleg nem szól másról a legtöbb ember számára, aki számon tartja ezt a napot. 
Nálam a halloween nem szól másról, mint arról, hogy töklámpást faragok, horrort nézek, vagy beöltözök valami idétlen jelmezbe és elmegyek egy buliba bloody mary-t inni. Az idei jelmezemet már ki is találtam, zombi cowgirl leszek :) Igazából bármi más is lehetnék, attól lesz halloween jelmez, hogy hozzácsapom, hogy zombi :D Zombi ápolónő, zombi diáklány, zombi ribi, vagy akármi más. 
Na, hát nagyjából ennyit erről, mindenkinek jó bulizást, a morcosaknak meg jó morgást, számomra nem kétséges, hogy ki jár jobban :)

Nézzünk régi filmeket!

Nézzünk régi filmeket! Rájöttem, hogy hatalmas lemaradásban vagyok az igazi filmklasszikusok terén. Sokat nézek sorozatokat, csak úgy, rágóguminak, némelyiket mondjuk nagyon szeretem is, mert tényleg szórakoztatnak, mosogatás közben nincs is jobb, mint ilyeneket "nézni". De egy ideje rájöttem, hogy rengetegszer emlegetnek ezekben a műsorokban olyan híres filmeket, amiket én még sosem láttam. Tudtam, hogy vannak, ismertem a címüket, de nem néztem még meg őket egyszer sem. Például már a többedik amerikai sorozatban hallottam emlegetni az "Ilyenek voltunk" című filmet, és most már piszokul kezd érdekelni, hogy mi a búbánat ez, mert el nem tudom képzelni, miért kerül elő olyan gyakran. De akkor már ne álljunk meg itt, hiszen az említett The Way We Were csak '73-as, oké, nem új - megjegyzés: nálam minden film új, ami abban az időben készült, amire már vissza tudok emlékezni, szóval úgy a kilencvenes évek közepe utáni -, de nem is mondanám nagyon réginek, hiszen a szüleim azért megvoltak már a hetvenes években is. Nálam az igazán régi film egyértelműen fekete-fehér. Van annak valami varázsa, de komolyan. Fura belegondolni, hogy volt idő, amikor még egyáltalán nem volt színes film. Szóval a harmincas évektől kell kezdenem a keresgélést úgy nagyjából, legalább is ezt lőttem be első körben. Persze ez sem igaz feltétlenül, hiszen az 1939-es Elfújta a szél is színes, de az akkor még ritkaságnak számított. Amúgy azt is de jó lenne újranézni, még akkor is, ha a könyv milliószor jobban tetszik, mert sajnos a filmből nagyon sok minden kimaradt. 
Na de a lényeg, írtam magamnak egy kis listát - a teljesség igénye nélkül -, amiket mindenképp meg kell néznem, hogy legalább tudjam, miről is van szó, ha valahol ezeket említik. Nem mind fekete-fehér, de a lényeg, hogy klasszikusok. Íme a lista:

A Manderley-ház asszonya (Rebecca) 1940  -  megnéztem
Római vakáció (Roman Holiday) 1953
Szédülés (Vertigo) 1958
Van, aki forrón szereti (Some Like It Hot) 1959
Hétévi vágyakozás (The Seven Year Itch) 1955
Gázláng (Gaslight) 1944
Forgószél (Notorious) 1946  -  megnéztem
Elbűvölve (Spellbound) 1945
Grand Hotel 1932
Sabrina 1945
Álom luxuskivitelben (Breakfast at Tiffany's) 1961
My Fair Lady 1964
Óz, a csodák csodája (The Wizard of Oz) 1939
Ez történt egy éjszaka (It Happened One Night) 1934
Gyilkosság telefonhívásra (Dial M for Murder) 1954
A vágy villamosa (A Streetcar Named Desire) 1951
A máltai sólyom (The Maltese Falcon) 1941
Félévente randevú (An Affair to Remember) 1957
Az élet csodaszép (It's a Wonderful Life) 1946
Kacsaleves (Duck Soup) 1933
Ilyenek voltunk (The Way We Were) 1973

Egyelőre ennyi van tervben, de később még remélem tudom bővíteni is. Amiket már korábban láttam, azokat nem írtam bele, de tudom, hogy hiányzik innen pár további klasszikus. Csak hát azért teljesen mégsem vagyok műveletlen :)

Nem sok...

Most tipikusan az a helyzet van, hogy lenne egy csomó dolgom, de nincs kedvem semmit se csinálni. Na meg így belegondolva, minden dolgom pénzköltéssel járna, még akkor is, ha muszáj - számlákat befizetni, kaját venni, stb. - viszont fogytán van a készlet. Na meg itt van még az is, hogy tényleg ideje a sulikezdés előtti nagytakarításnak, de csak halogatom és halogatom... De ma már nincs az a gusztustalan meleg, szóval ma neki kéne állni. Közben itt az a hátráltató tényező, hogy a kis porontyom beteg lett, itthon van, és állandóan kell neki valami. Jó, érthető, csak így nincs kedvem belekezdeni semmibe, na és őt sem szívesen rángatnám most sehova. Ja, és be kéne festeni a hajamat, mert hiába festettem be két hete, az első mosás után már egy csomót kopott a színe, mostanra meg már ocsmány az egész... Pedig nagyon tetszik ez a vörös, jól is áll, de valamiért a hajam nincs vele kibékülve. 

Nincs változás?

Most egy picit borongós a hangulatom, előre is elnézést kérek érte... Talán a nyárvég miatt, de valószínűbb, hogy most jött ki rajtam ez a "mi a fene van már az én életemben, lesz-e valami változás" érzés. Aztán persze lehet, hogy megint csak a piszkozatok számát szaporítom, és ez a poszt sem lát napvilágot, de annyi baj legyen. Csak most ilyen mindenféle hülye gondolat van a fejemben. Például, hogy mi lesz azokkal a képekkel, amiket sosem fogok tudni megrajzolni, azokkal a regényekkel, amiket sosem fogok tudni megírni? Mert az fix, hogy nem vagyok rá képes, hiába próbáltam számtalanszor. Ezek örökké bennem maradnak majd? Vagy eltűnnek és a végén már bennem sem fognak létezni? Vagy talán valaki más megkapja őket egyszer, aki tud is velük mit kezdeni? Na meg úgy egyáltalán, mi is van énbennem? Egy az, hogy el nem tudom képzelni, milyennek látnak mások, de ez a kevésbé lényeges. A fontosabbik, hogy valójában milyen vagyok én? Ez mostanában sokszor eszembe jut, és egyszerűen nem tudok rájönni. 
És persze ott van ez a változás dolog. Nyilván minden és mindenki változik, szóval kizárt, hogy pont az én életem ne változzon, csak belegondolva már évek óta mindig csak ugyanaz történik. Ha éppen nem nyár van, akkor reggel felkelek, a gyereket oviba viszem, hazajövök (ha nincs első órám), végignézem a mailjeimet, elmegyek az egyetemre, bent csinálom a dolgomat, beszélgetek, aztán hazajövök, vagy rögtön a gyerekért megyek az oviba, itthon is csinálom a dolgomat, játszunk, hülyéskedünk, ha kell akkor tanulok, néha jön valaki este, akkor beszélgetünk, röhögünk, megnézünk valami filmet, aztán alvás, és nagyjából ennyi. Ezt az egészet néha megszakítja egy-egy buli, és ami a legfurább, hogy régen is voltak olyan bulik, amik annyira nem jöttek be, meg uncsi volt, meg nem volt annyira jó a társaság, de ezekből volt kevesebb. Mostanra meg azt vettem észre, hogy tíz buliból legalább nyolc pocsék. Hmm, nem is tudom, lehet ám, hogy velem van a baj. Mert persze, valójában történnek érdekes dolgok, ez a mostani nyár is mindent egybevetve tök jó volt, még életem fesztiválélménye is köztük van, még úgy is, ha csak dolgozóként lehettem jelen (na ez jövőre remélem másként lesz, de mindenképp ott kell lennem, csak persze a pénz sem jön rosszul, pláne nyáron), sőt, talán pont ez az élmény okozza a mostani letörtségemet is, mert megtapasztaltam, hogy mi minden más is létezik, ami ide, hozzám nem jut el. De nem csak hozzám, még a környékemre sem. Jó, nem élhetem az életemet egy fesztiválon, ami egy ilyen helyen történik, az a valóságban nincs is, ezzel tisztában vagyok. De már maga az érzés, hogy másodpercenként ismeretlen, és emellett szimpatikus emberekkel találkozom, na ez az, ami hiányzott. Mert amúgy egész évben ugyanazok az arcok jönnek szembe. Na, megy ez, most végre rájöttem, mi hiányzik. Szóval az van, hogy itthon, ha elmegyek valahova haverokkal, barátokkal, valahol belül mindig azt várom, hogy majd most találkozom valakivel, valakikkel, akiket még nem ismerek, és milyen jó lesz majd. Aztán persze nem... Mert mindig ugyanaz történik, új arcok szinte sosem tűnnek fel és ahogy már mondtam, egyszerűen nincs semmi változás. Most azért már kezdek rájönni arra is, hogy miért van bennem már hosszú ideje ez az "el innen minél messzebb" érzés. És ilyen szempontból mindegy, hogy most Budapest vagy, London vagy Tel-Aviv, vagy Brüsszel, vagy akármi, csak már ne itt legyek, mert kezd olyan érzésem lenni, mintha csak egyetlen könyv lenne a könyvespolcon, ami ráadásul nem is túl érdekes, és életem végéig csak azt kéne olvasnom. 

Különkiadás gólyáknak IV. - Mi mit jelent?

Ha még sosem jártál egyetemre, és nincs olyan ismerősöd sem, aki ezeket a dolgokat részletesen elmagyarázná, bizony sok kifejezés kínainak tűnhet. Nem kell ezektől tartani, hamar meg fogod érteni, hogy mi micsoda, de érthető, ha szeretnél már az elején képbe kerülni.

Kezdjük talán az elején: az egyetem felépítésével. Van ugye maga az egyetem, azon belül a különböző karok, mint például természettudományi kar, bölcsészettudományi kar, jogi kar, stb. A karokon belül pedig tanszékek és szakok vannak. Téged egy adott szakra vettek fel, ennek a szaknak a szűkebb családja a tanszék, tágabb családja pedig a kar. Jelen állás szerint tehát te a szakod 2012-es évfolyamának vagy a tagja, elsőévese. Na, ennyit erről, így nagy vonalakban.

Jöjjenek akkor azok a bizonyos "kínai" kifejezések:

kurzus: ezek az óráid, amiket teljesítened kell. Lehet például előadás, szeminárium, gyakorlat. 

kredit: a teljesített kurzusokért kreditet kapsz, ezeket kell gyűjtögetned. Az ETR-ben (vagy Neptunban) meg tudod nézni, egy-egy kurzus hány kreditet ér. Általában az az ideális, ha egy félévre kb. 30 kredited jön össze, mert így jön ki hat félévre a 180. Ha több van, az nem baj, de ha valamivel kevesebb, akkor sincs probléma, mert sokszor megesik, hogy első félévben nem lehet a kötelezőkből összeszedni pont 30-at. Ne aggódj, lesz még olyan féléved, hogy akár jóval több is összegyűlik. Ezen kívül a krediteknek az ösztöndíjnál van még jelentősége, ugyanis az ösztöndíjat a korrigált kreditindex (kki) alapján határozzák meg. Tehát nem hagyományos átlag alapján döntik el, ki kap, és mennyit, az is számít, hogy egy teljesített kurzus hány kreditet ér. Értelemszerűen többet nyom a latba egy 4-5 kredites kurzusra kapott ötös, mint egy két kreditesre, és épp így rosszabb, ha egy sokkreditesre kapsz kettest, mintha egy kétkreditesre. 

szemeszter: más szóval félév. Az egyetemen félévekben számolunk, mivel minden félévben van egy szorgalmi időszak és egy vizsgaidőszak, a következő szemeszterben már más kurzusaid lesznek.

szorgalmi időszak: nevével ellentétben inkább ez az időszak szól a közösségi életről, bulizásról, szórakozásról, persze amellett, hogy ilyenkor jársz az óráidra. Általában szeptembertől nagyjából decemberig tart (van, ahol tovább), majd a következő kb. februártól májusig. Ez karonként is eltérhet egymástól, a dátumok nem egységesek.

vizsgaidőszak: a szorgalmi időszak után ebben a néhány hétben kell számot adnod a tudásodról. Vizsgaidőszakban már nincsenek óráid, egyetlen dolgod, hogy tanulj, és vizsgázz. Az őszi szemeszterben általában decemberben (egyes helyeken januárban) kezdődik, és január közepéig, végéig tart (más helyeken februárig). Ha hamar letudod a vizsgáidat, utána elég sok szabadidőre tehetsz szert a következő szorgalmi időszak kezdetéig. A tavaszi szemeszterben május közepe után szokott kezdődni, és júniusban van vége. 

index: ez lesz az "ellenőrződ", legalább is olyan téren, hogy ide kerülnek be a jegyeid. De látni nem sokat fogod, beiratkozáskor beírod az adataidat, beragasztod a fényképedet, aztán le is adod, és majd ha végeztél a tanulmányaiddal, akkor kapod vissza. Akkor volt nagyobb jelentősége, amikor még a jegyeket nem elektronikusan rögzítették.

Különkiadás gólyáknak III. - Ja hogy itt tanulni is kell?

Ahogy észrevettem, a legtöbb gólyát két dolog érdekel, mielőtt először átlépi az egyetem kapuját:
1. Hogyan is zajlik a tanítás, mit kell csinálni, mi mit jelent?
2. Milyen lesz a társaság, mennyiben más, mint a középiskola volt, milyen bulik vannak, hogy lehet barátkozni?
Ebben a posztban az első kérdésre próbálok választ adni. Nem könnyű ezekről a dolgokról általánosságban írni, mert minden egyetem, minden kar, minden szak, sőt, minden évfolyam eltér valamennyire egymástól, vannak dolgok, amiket máshol máshogy hívnak, máshol kell intézni, máshogy működik, stb. De azért nagyjából hasonló dolgok vannak, és amúgy is, ami nagyon fontos, és nem lehet elégszer hangsúlyozni: az első órákon nagyon sok mindent el fognak mondani, amit tudni kell!

Az elmúlt időszakban a következő kérdésekkel találkoztam elég gyakran:

- Mennyire számít/tudják-e az egyetemen, hogy hány ponttal kerültem be?
Nem. Egyrészt ezt nem tudják, másrészt nem is számít. A lényeg az, hogy bent vagy, csak ez számít. 

- Számít-e, hogy nem túl erős iskolából jöttem? Számít-e, hogy nem olyan suliba jártam, ahol már tanulhattam volna valamit, ami kapcsolódik a szakomhoz?
Ez sem számít. Az számít, hogy amit ott, az egyetemen meg kell tanulni, azt megtanuld. Tekintve, hogy bekerültél, rendelkezel az elvárható tudással. Persze mindig vannak olyanok, akik többet tudnak, mert esetleg már más szakon tanultak hasonlót, vagy dolgoztak is az adott szakmában, de most szükségük van az ezt igazoló végzettségre, vagy olyan középiskolából jöttek, ahol volt már szakmai tárgyuk, de ne felejtsd el, hogy te is azért jársz oda, hogy ezeket megtanuld. Ha valami nem tiszta, annak utána lehet nézni könyvtárban, interneten, és ha tényleg fontos neked, hogy jól teljesíts, te sem leszel hátrányban.

- Vajon lesznek olyan tanárok, akik direkt szívatnak, szemétkednek?
A tanárok általában azt sem tudják, hogy ki vagy. Igaz, olyannal is volt már dolgom, aki nagyjából 500 ember nevét tartotta fejben, mindenkit keresztnéven szólított, de nem azért, hogy jobban tudjon szemétkedni.  Lesznek tanáraid, akiket szeretni fogsz, lesznek olyanok, akiket kevésbé, és persze mindenhol vannak olyan emberek, akikkel nehéz zöld ágra vergődni, de félni nem kell, ilyen emberekkel akkor is lesz dolgod, ha majd dolgozni kezdesz, sőt, egész életedben. Arra figyelj, hogy add meg a kellő tiszteletet a tanáraidnak, hiszen ők azért vannak ott, mert valamit tudnak, sőt, nagyon jól tudnak, te pedig azért vagy ott, hogy tanulj tőlük. Értékeld, hogy átadják a tudásukat. Vedd figyelembe, hogy nekik nem dolguk téged nevelni, nem pedagógusok, ők csak azért vannak ott, hogy elmondják neked azt, amit amit meg kell tanulnod. Tiszteld meg őket azzal, hogy nem beszélgetsz az órán, mert ők nincsenek arra rászorulva, hogy te bent ülj, neked fontos, hogy ott legyél. Ha meg nem az, viszont fontos beszélgetnivalód van, akkor ne menj be, vagy várd meg az óra végét, aligha lehet olyan fontos a közlendőd, amivel ne lehetne várni másfél órát. Mindezt a saját érdekedben tanácsolom neked, hiszen te ott már mint felnőtt ember leszel jelen, el is várják tőled, hogy úgy viselkedj, na és amivel tényleg ki lehet húzni a gyufát, az az, ha zavarod az előadást. Akik rendszeresen így viselkednek, azoknak előbb utóbb megjegyzik a nevét és az arcát, és ez ilyen esetben nem pozitívum. Inkább arról jegyezzenek meg a tanáraid, hogy odafigyelsz, jó kérdéseid vannak, amikből látszik, hogy érdekel a tananyag. De ezt majd úgyis meg fogod látni, vannak tanárok, akik értékelik, ha a hallgatók kérdeznek, más tanárok nem törekszenek rá, hogy interaktívabb legyen az óra, azt szeretik, ha mindenki csöndben figyel. 

- Hogyan, mire jegyzeteljek?
Ahogyan és amire szeretnél. Javaslom, hogy az első héten még ne kezdj nagy vásárlásba, elég lesz egy füzetet bevinned, ami fontos, azt abba beleírod, utána majd jobban fogod látni, hogy mihez mi a praktikus neked. Van, hogy egyáltalán nem is kell jegyzetelni, mert a kivetített anyagot megkapják a hallgatók. Van, ahol ilyen nem áll rendelkezésre, vagy ettől függetlenül jól jön mellé a saját jegyzet.
A legjellemzőbb módszerek:
  • Jegyzetelés füzetbe (a): Minden kurzushoz külön füzeted van, mint a középiskolában, minden nap azokat viszed magaddal, amik kellenek, és azokba írsz.
  • Jegyzetelés füzetbe (b): Egyetlen füzetet használsz, azt viszed magaddal minden nap. Minden órán felírod a kurzus nevét, és a dátumot, aztán írod, amit kell. Az a és b verzió köztes állapota az osztott spirálfüzet, ahol igazából 4-5 füzet van egyben.
  • Jegyzetelés lapokra: Sokan kedvelik ezt a módszert. Ilyenkor veszel egy csomag vonalas/kockás lefűzhető lapot, azokra jegyzetelsz órán, és amikor hazaérsz, szépen lefűzöd a megfelelő mappába őket. Nagy előnye, hogy könnyű betenni oldalakat akár a közepére is, egyszerű rendben tartani. 
  • Jegyzetelés elektronikusan: azaz laptop, netbook, stb. Aki tényleg gyorsan tud gépelni, annak jól jöhet, mert itt nincs olyan, hogy "csúnyán írtam" és olvashatatlan, könnyű javítani, könnyű betoldani, és nagyon könnyű a jegyzetet megosztani is másokkal. Ellenben nem praktikus, ha nem tudsz elég jól gépelni, vagy olyan kurzusokon, ahol sokszor kell ábrákat rajzolni. (megjegyz. 1.: én megoldottam már ezt is, igaz, nem egyetemi kurzuson, mivel gyorsabban gépelek, mint írok kézzel, a szöveget leírtam, egy kis noteszbe pedig rajzoltam, a jegyzetben jeleztem, hogy 1. ábra, 2. ábra, stb., a noteszben szintén beszámoztam a rajzokat. megjegyz. 2.: valószínűleg egy kicsit elfogult vagyok, de számomra sokkal átláthatóbb a gépelt jegyzet, ezért javaslom, ha van kedved, és van hozzá eszközöd is, hogy így jegyzetelj, érdemes megtanulni a tízujjas gépelést, nagyjából két hét alatt elsajátítható, ha gyakorlod, lehet hozzá kapni tankönyvet: ezt , és ez a tudás akár később is jól jöhet, valamint tényleg egyáltalán nem nehéz - na de én tényleg és bevallottan elfogult vagyok:))
- Milyen tankönyvekre lesz szükségem, hol kapom meg ezeket és mennyibe fognak kerülni?
Ez nagyon változó lehet, én csak a saját tapasztalataim alapján tudom azt kijelenteni, hogy az elmúlt három év során még egy fillért nem költöttem tankönyvre. Orvosin, vagy jogon biztos, hogy nem kevés pénzbe kerülnek a könyvek, és más szakokon is előfordul, hogy egy-egy könyvet meg kell venni, vagy legalább is célszerű, mert folyamatosan használni kell őket, de általánosságban a legtöbb helyen egyáltalán nem biztos, hogy könyveket kell venni. Az első héten minden órán meg fogod kapni a kurzus tematikáját, vagy nyomtatva papíron, vagy megmondják, az interneten hol érhető el. Itt le lesz írva, hogy a félév során mit fogsz tanulni, és ez milyen szakirodalmakban olvasható, mik a kötelező és ajánlott irodalmak. Jómagam nem ritkán találkozom azzal, hogy akár 20-30 cím is fel van sorolva, ezek viszont általában nem egy-egy teljes könyvet jelentenek, hanem csak egyes fejezeteket, vagy folyóiratokban megjelent publikációkat. Ezek általában az interneten is elérhetőek, vagy a könyvtárból kikölcsönözhetőek. Olyat is megéltem már, hogy elég volt az órán jegyzetelni, abból tökéletesen fel lehetett készülni a vizsgára. Így nekem pl. az összes költségem csak a fénymásolásra, nyomtatásra és esetlegesen a könyvtári büntetésre korlátozódik, ha valamit elfelejtek időben visszavinni. 

- Hogy kezelik a hiányzásokat az egyetemen?
A hiányzások megengedett mértékéről (és még sok minden másról) a Tanulmányi és Vizsgaszabályzat (TVSZ) rendelkezik. Állítólag érdemes egyszer-kétszer elolvasni (bevallom, én még sosem tettem ezt meg). Mostanában sok olyan kérdésbe futottam bele, hogy szabad-e mondjuk egy hétre elutazni, nem lesz-e úgy túl sok a hiányzás. Valószínűleg nem, hiszen ez azt jelenti, hogy az összes órádról hiányzol egy alkalommal. A TVSZ-ben %-ban van megadva, hogy mennyit lehet hiányozni az előadásokról és a gyakorlatokról/szemináriumokról. Hogy ez számban mennyi, az attól függ, hogy hány hetes a félév, hány munkaszüneti nap van, azaz hány darab óra lesz megtartva terv szerint. Általában ez úgy szokott kijönni, hogy az előadásokról 4-et lehet hiányozni, szemináriumokról 2-t (gyakorlatról nem tudom, nálunk olyan nincs, de tudtommal ott is hasonló). Hogy ez a valóságban mennyit jelent, az függ a tanártól is. Előadásokon nem minden tanár tart katalógust, így az sincs rögzítve, hogy mennyit hiányoztál, azaz olyan, mintha nem is hiányoztál volna. Van olyan is, aki csak akkor tart katalógust, ha azt látja, hogy kevesen vannak. Sajnos vannak olyan tanárok is, akik magasról tesznek a TVSZ-re, de hát ez van, nem nagyon lehet velük mit csinálni. Ha azt mondják, hogy náluk előadásról is csak kettőt lehet hiányozni, akkor ez van, észben kell tartani. Volt már olyan kurzusom is (igaz, ez szeminárium volt), ahonnan egyáltalán nem lehetett hiányozni, mert minden órán részt kellett venni ahhoz, hogy teljesíthető legyen a követelmény. 
De általában véve azért máshogy működik a hiányzás, mint a középsuliban, többnyire senkit nem érdekel, hogy miért nem vagy bent az órán, csak ne hiányozz többet, mint amennyi megengedett. Nade ez megint egy olyan dolog, hogy minden tanár elmondja az első óráján, hogy nála mennyit szabad hiányozni, ezt érdemes észben tartani, mert elég változó lehet, hogy kinél mi van.

- Honnan fogom tudni, hogy milyen órákat kell felvennem?
Szokott lenni mintatanterv, ebben benne lesz, hogy milyen órákat ajánlott az első szemeszterben felvenned. Ezt a kar, vagy a szakod honlapján (ha van neki külön) találod majd meg, vagy valami hasonló hozzáférhető helyen, de az ETR-ben is meg lehet találni (gondolom a Neptunban is). Figyelj oda a kurzusfelvétel határidejére, és arra is, hogy mikor van a vége, ne felejtesd el lezárni a felvételt, hogy ne törlődjenek a felvett óráid. Ahogy korábban már említettem, amit nem vettél fel, arra hiába jársz be, nem fogsz tudni vizsgázni belőle. Ha valamit nem sikerült felvenned, vagy nem akkorra, amikorra szeretted volna, beszélj az oktatóval, általában ezeket a problémákat meg lehet oldani, sőt, meg is szokták kérdezni, hogy van-e olyan, aki nem tudott feljelentkezni. Erről korábban már írtam itt. 

- Hogy lesznek a vizsgák?
A vizsgák a vizsgaidőszakban vannak, a szorgalmi időszak után. Ez nem azt jelenti, hogy előtte nem lehet számonkérés, mert zh-k is vannak, de ezek nagyon tanárfüggő dolgok. A vizsgáidra az ETR-ben/Neptunon tudsz feljelentkezni, általában több időpont van megadva, így megpróbálhatod úgy összerakni, hogy jusson pár napod a tanulásra minden vizsga előtt - na ez az, ami sokszor nem sikerül. 
A vizsgáknak két fő típusa van:
Írásbeli: itt nem szokott lenni létszámkorlátozás, hiszen akárhányan írhattok egyszerre, csak a terem befogadóképessége szabhat gátat a dolognak. Úgy vettem észre, a legtöbben jobban "szeretnek" írásbelizni, itt kevésbé izgulnak, jobban tudják rendezni a gondolataikat. Hátránya az, hogy az eredményre néha elég sokat kell várni, hiszen ha írnak mondjuk százan, azt időbe telik kijavítani. 
Szóbeli: itt viszont általában korlátozni kell, hogy egy időpontra hány hallgató jelentkezhet, hogy ne tartson egy egész napig a vizsgáztatás. Szóbeli vizsgán illik csinosabb ruhában megjelenni, fiúknak öltöny, vagy legalább is ing (bocs, nem nagyon értek ehhez, de fiúk, ti biztos tudjátok), lányoknak sötét alsó, fehér felső, ing vagy blúz, esetleg kosztüm. Általában a legtöbben jobban tartanak a szóbelitől, én viszont ha rajtam múlna, inkább szóbeliznék mindenből, mert elég jó a beszélőkém, és a tanár arcrezdüléseiből már tudom, hogy jól futottam-e neki a dolognak, vagy sem, és esetleg még tudok korrigálni.

Ami nagyon nagyon fontos: olyat soha ne csinálj, hogy nem mész el egy vizsgára! Egyrészt, ha már feljelentkeztél rá, és nem jelensz meg, fizetned kell, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy akkor is meg kell próbálni, ha úgy érzed, esélytelen. Mindig történhetnek csodák, ezt nem egyszer megtapasztaltam már. Ha nem sikerül, akkor sem történik semmi, felveszed a következő időpontot, és elmész újra, de legalább megpróbáltad. Ha nem mész el, akkor is egy eséllyel már kevesebb áll rendelkezésedre, szóval nem érdemes úgy hozzáállni, hogy nem megyek be, mert úgysem sikerül. 

Most így hirtelenjében nem jut eszembe más fontos dolog a tanulással kapcsolatban, de bármi kérdésre szívesen válaszolok.


Különkiadás gólyáknak II. - az albérlet

Szóval ott tartottunk, hogy ügyintézés. Mivel a gólyacsomagodban benne van, hogy mit és hogyan kell, vegyük úgy, hogy ez meg is van. Sorbanálláskor nyilván nem így érzékelted :)
Viszont egy fontos ponthoz érkeztünk el: valahol lakni kell. Ha egy olyan városban élsz, ahol van egyetem, ráadásul olyan, ahol tanulni akarsz, és még fel is vettek oda, akkor nagy mákod van, már persze abból kiindulva, hogy a szüleiddel élsz, mert ebben az esetben nem kell koliigényléssel vagy albérletkereséssel szórakoznod. Jó esélyed van rá a későbbiekben, hogy te leszel az, akitől megkérdezik, mi merre van, hova érdemes bulizni menni, hogy járnak a buszok, hol lehet bérletet venni, merre van egy gyógyszertár, hol lehet kapni ezt vagy azt, stb. Szintén jó eséllyel az is te leszel, aki szeretne hétvégén programot szervezni, de rájön, hogy már pénteken alig lézeng valaki a városban, mert a legtöbben hazautaznak. Nyugi, egy idő után már annyit nem fognak :)

De ha messziről érkezel, akkor szállásról kell gondoskodnod. A legkézenfekvőbb a kollégium, hiszen aránylag olcsó, és pontosan arra lett kitalálva, amire neked kell: diákoknak ad szállást. Hátránya, hogy nem olyan könnyű bekerülni, a pályázat elbírálásakor különböző szociális szempontokat vesznek figyelembe, nagyon figyelni kell a leadási határidőre, és persze ha új vagy a városban, akkor főként mások elmondása alapján tudod csak kitalálni, hogy melyik kollégiumba jelentkezz. Nekem sajnos kimaradt az életemből a kollégista életforma, így erről én nem sokat tudok mondani, de a legtöbben jó bulinak tartják. A lényeg számodra most az, hogy ne maradj le a határidőről és szerezz be minden dokumentumot, amit csatolnod kell a jelentkezésedhez.
Ha nem akarsz, vagy nem tudsz kollégiumban helyet szerezni, akkor a legtöbb esetben az albérlet az alternatíva. Nos, albérletet találni nem könnyű, főleg ha jót szeretne kifogni az ember. Időben neki kell állni, mert a legjobb helyeket (azaz amik a legolcsóbbak, legközelebb vannak a sulihoz) hamar elkapkodják. Az egyetemi városokban a helyben lakó nem egyetemista bérlők már mind tudják, hogy csak nyáron van esélyük jó helyeket kifogni, legalább is olyanokat, amiket a diákok is kedvelnek, mert augusztus végén már minden normális hely ki van adva.
Először is azt kell eldönteni, hogy miféle albérletet szeretnél/tudnál megfizetni: kivehetsz egy egész lakást, ezt általában kevesen engedhetik meg maguknak, viszont így aztán tényleg nem kell másokhoz alkalmazkodni. Megteheted azt is, hogy csak egy kiadó szobát keresel, sokan hirdetnek úgy, hogy a saját lakásuk egy szobájába keresnek bérlőt. Ez a megoldás manapság annyira nem népszerű, hiszen itt a tulajhoz kell alkalmazkodni, és ez nagyjából a legnehezebb, főleg egy fiatalnak. És ami a legkedveltebb: többen összeállni, és együtt kibérelni egy lakást. Most már a legtöbb egyetemnek és karnak is van saját albérlet- és lakótárskereső oldala és szolgáltatása, érdemes először itt körülnézni. De csinálhatod azt is, hogy a saját kezedbe veszed a dolgokat, és te keresel egy még "szűz" lakást, és ahhoz keresel lakótársakat. Ha sikerül jó helyen kifognod egy lakást, biztos nem lesz gond azzal sem, hogy találj magad mellé pár embert. Az egyetemek környékén fel is vannak erre készülve, sokszor adnak ki úgy lakást, hogy nem az egész lakásra van meghatározva a bérleti díj, hanem úgy hirdetnek, hogy mondjuk másfél szobás lakás kiadó három főnek, fejenként x összegért, és ebben már a rezsi is benne van.
Nézzük akkor, hogyan állhatsz neki a keresésnek: kezdd azzal, hogy kideríted, annak az egyetemnek, vagy egyetemi karnak hol találod a lakótárskereső szolgáltatását. Lehet ez a kari honlapon, vagy a Facebook-on, de akár külön oldala is lehet a neten. Illetve a leendő évfolyamtársaiddal, csoporttársaiddal is már valószínűleg van közös Facebook csoportotok, ott is érdemes körülnézni, vagy akár hirdetni is, ha lakótársakat keresel, vagy becsatlakoznál egy már meglévő lakás bérlésébe.
Ha nem találtál kedvedre való lakást, vagy lakótársakat, akkor jöhet a kutakodás. Ezt amúgy akkor is javaslom, ha már megvan, kikkel és hol fogsz lakni: keress rá térképen, pontosan hol van a lakás, próbálj helyiektől véleményt kérni, milyen a környék. Ha megoldható, még költözés előtt menj oda személyesen, nézz szét, lásd a saját szemeddel is, hol fogsz lakni, ha úgy érzed, hogy nem jó a környék, még mindig kereshetsz másik helyet.
De most már tényleg térjünk rá arra, hogy te magad keresel albérletet. Úgy állj neki, hogy először megnyitod a Google Maps-et, és megkeresed, hol található az egyetemnek az az épülete ahova járni fogsz. Nyilván az egyik legpraktikusabb, ha ennek az épületnek a közvetlen közelében találsz albérletet, bár akkor sem kell kétségbe esni, ha ott nem találsz megfelelőt, hiszen a helyiek is a város minden részéről járnak majd be, hamar megszokod majd, hogyan tudsz eljutni reggelente az egyetemre, és az sem utolsó szempont, hogy az egyetemtől kicsit távolabb általában olcsóbban találsz jobban kinéző lakást, mert azokért nem tolonganak annyian.
Ha megvan a környék, ami az elsődleges cél, akkor neki is állhatsz a kutakodásnak. Keress a neten olyan oldalakat, amik albérletekkel foglalkoznak, és kezdj el szemezgetni. Vegyél magad elé egy kockás papírt, és ami érdekel, azt írd fel, árral, címmel, további jellemzőkkel, és a hirdető elérhetőségével együtt. Én úgy tapasztaltam amúgy, hogy előnyösebb, ha közvetítő hirdet, mert akkor biztos, hogy minden rendben lesz a szerződéssel. Persze megoldható közvetítő nélkül is, de ilyenkor nagyon figyelj rá, hogy legyen rendes szerződés és minden fontos dolog benne legyen: mennyi időre szól a szerződés, mennyi a kaució, mit lehet a lakásban és mit nem (gondolok itt pl. dohányzásra), bútorozott, felszerelt lakás esetében legyen leltár a lakásban található berendezésről, stb.
Miután jó sok lehetséges albérletcímet összegyűjtöttél, kezdhetsz telefonálgatni. Ha nem vagy még rutinos, segíthet, ha előre felírod magadnak, miket akarsz megkérdezni a lakással kapcsolatban, ami esetleg a hirdetésből nem derült ki. Ha módod van rá, mindenképpen nézd meg a lakást, mielőtt úgy döntenél, hogy oda költözöl! Iktass be egy napot, amit erre szánsz, beszélj meg időpontokat a tulajokkal vagy ingatlanosokkal, amikor meg tudják mutatni a helyet, és ha már mindent megnéztél, megkérdeztél, utána dönts. Amikor a megfelelőt kiválasztottad, kezdhetsz lakótársakat keresni. Hirdethetsz a városhoz kötődő szobatárskereső oldalakon, vagy az egyetem erre a célra készült oldalán/Facebook oldalán. Ha magadnak keresel lakótársakat, ne légy szégyenlős, írd bele a hirdetésbe, milyen lakótársakkal laknál együtt: csendesekkel vagy bulizósakkal, dohányzó is jöhet, vagy nem dohányzó, fiú/lány vagy mindegy, stb.

Miután az albérlet megvan, tuti a helyed, kezdd el összeszedni, mire lesz szükséged: gondold végig, otthon mik azok, amiket nap mint nap használsz, de a lakásban esetleg nincs meg. Például kell-e vinned evőeszközt, tányérokat, edényeket, van-e tévé, vagy egyáltalán akarsz-e tévét nézni (és hogy be van-e kötve a tévé/internet, vagy ezt neked/nektek kell megoldani). Az első, nagyobb bevásárlást jó, ha autóval tudod intézni - nem mintha anélkül nem lehetne, de így talán egyszerűbb. Hiszen sok mindenre lesz szükségetek, amiket később már elég külön-külön megvenni, amikor valami elfogy. Gondolj csak arra, hogy időnként takarítani kell, ezért tisztítószereket kell beszerezni: seprűt és lapátot, mosogatószert, valami fertőtlenítőt, akár egy flakon hipót vagy domestost, vagy más hasonlót, mosogatószivacsot, egyebeket. Ha mosógép is van, és a szennyest nem hordjátok majd haza, akkor mosópor és öblítő is kelleni fog.
A lakótársaiddal még az elején egyezzetek meg, hogy a közösen használt dolgokat hogyan fogjátok fizetni. Például úgy, hogy amikor valami elfogy, mindig más a soros, aki megveszi, vagy drágább, nagyobb kiszerelésű dolgoknál elosztjátok az árát.

Most azt felesleges lenne tételesen leírni, hogy még mire lesz szükséged, hiszen úgyis csak te tudhatod, mik azok a dolgok, amik nélkül nem tudsz meglenni, ha meg mégis otthon marad valami (és mindig marad valami otthon), egy hetet csak ki lehet bírni nélküle.

Előzmény:
1. rész

Továbbiak:
3. rész
4. rész

Különkiadás gólyáknak I.

Felvettek? Gratulálok!
Ezzel a poszttal azoknak a leendő gólyáknak szeretnék segíteni egy picit, akik nagy izgalommal várják egyetemi tanulmányaik megkezdését, de azért talán egy kicsit tartanak is tőle, mi is vár ott rájuk, hogy zajlik az oktatás, hogyan lehet barátkozni, mi az, amit el kell intézniük, vagy esetleg még az is közrejátszik, hogy most először kell önállóan menedzselniük a hétköznapjaikat, mert a családtól távol lesznek. 

Fontos tisztázni, hogy vannak bizonyos dolgok, amik egyetemenként, karonként és szakonként változóak lehetnek (pl. a Neptun rendszeréről fogalmam sincs, nálunk ETR van), de sok dolog ugyanúgy, vagy nagyon hasonlóan működik mindenhol.

Az első és legfontosabb: ne parázz! Tessék szépen megnyugodni, nem esznek embert sehol, és minden problémát meg lehet oldani, csak jó helyen kell keresni a megoldást. A titok nyitja: kérdezz!

Hogy annyira azért ne vedd lazán, hadd idézzem azt a mondatot, amit nekem is sokszor mondtak, amikor "kicsi" voltam: az egyetem nem gimnázium. Hamarosan érzékelni fogod a változást - itt nincs osztályfőnök, aki mindig mindenre figyelmeztet, aki fejben tartja a határidőket, akit bármilyen gonddal meg lehet találni. Az ügyeket meg kell tanulni önállóan intézni. Tényleg fontos: jogilag felnőtt emberek járnak az egyetemre, akiktől elvárható, és el is várt, hogy a saját ügyeiknek maguk járjanak utána. 
Nem olyan nehéz dolog ez, de odafigyelést igényel. Kezdd azzal, hogy veszel egy határidőnaplót, vagy diáknaptárat, és minden fontos dolgot írj fel. Aztán ne felejts el belenézni :) Sőt, javaslom, hogy ne dobd ki, ha már a végére értél, mert nekem gyakran hasznos volt, amikor beugrott, hogy ezt vagy azt tavaly is kellett csinálni, de vajon mikor... Na, ilyenkor belenéztem az előző évi naptáramban, csak hogy tudjam, hozzávetőlegesen mikor lehet számítani valamilyen ismétlődő teendőre. 
Ezen kívül azt is melegen tudom ajánlani, hogy az egyetem előtti előkészületeket is lehetőség szerint már intézd önállóan, egyrészt hogy egy kicsit hozzászokj, másrészt azért, mert ha te magad intézed, jobban képben leszel vele a későbbiekben, hogy mi hogyan van. 

Na de kezdjük az elején. Most ott tartunk, hogy már tudod a ponthatárokat, örülsz, hogy felvettek (remélhetőleg oda, ahova szeretted volna). Jelenleg nincs más dolgod, mint várni a hivatalos értesítőt, és az egyetem levelét. Kapsz majd egy csinos kis pakkot, jó vastag paksaméta lesz, itt le fognak írni mindenféle fontos dolgot. Ezt jól tedd el, szükséged lesz még rá!
Ebben a csomagban fogod kézhez kapni például az ETR/Neptun kódodat és jelszavadat. Mint már említettem, én csak az ETR-t ismerem, de annyit kijelenthetek: egyik rendszert sem szokták szeretni a hallgatók. Ha nálatok Neptun van, ezt a bekezdést nyugodtan át is ugorhatod, mert egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ott milyen a dolgok elrendezése.
Na, ETR: azaz egyesített tanulmányi rendszer. Ha a kezedben van az EHA kódod (ez itt kvázi a felhasználóneved, sőt, az egész egyetemen ez az "user neved") és a jelszavad, már be is léphetsz. Tedd is meg, barátkozz össze a rendszerrel, nézd meg, mit hol találsz. Itt tudod majd az óráidat felvenni, itt jelentkezhetsz később a vizsgáidra is, tanulmányi ügyeket intézhetsz az oldalon, a pénzügyeid is itt lesznek nyilvántartva, szóval sok sok hasznos dolog. Most nagyon részletesen nem mennék bele, hogy hogyan is kell kurzust felvenni, meg a többi hasonlóba sem, mert köteteket lehetne vele megtölteni, de ha egy kicsit nézelődsz, mindent meg fogsz találni. Arról nem is beszélve, hogy sok intézményben az elsősöknek még nem kell kurzusfelvétellel bajlódniuk, mert megcsinálják nekik. Ha neked mégis kell majd, akkor a felső sorban, a Jelentkezések menüpont alatt találod. Arra nagyon figyelj, hogy a kurzusfelvételi időszak vége előtt zárd le a jelentkezésedet! Ha nem zárod le, minden, amit felvettél, törlődik. Nagyon fontos: hiába jársz be egész félévben egy órára, hiába tudsz mindent, ha nem vetted fel a kurzust, akkor az számodra nem létezik. Ha van olyan tárgyad, amit fel kell venned, de valami miatt nem sikerült (az ETR-nél előfordulnak ilyen hibák), akkor az első órán jelezd az oktatónak, sőt, ezt meg is szokták ilyenkor kérdezni, mert ő is fel tud venni téged az adott órára. 
Sokan szokták kérdezni, hogy az egyetemen tényleg úgy van, hogy a hallgatók maguknak rakják össze az órarendjüket? Nos, igen is, meg nem is. Valóban a hallgatókra van bízva, hogy milyen órákat vesznek fel és miket nem, és ezt a műveletet nekik is kell végrehajtani, viszont az esetek többségében nincs túl nagy mozgástér. Több helyről is elérhető lesz majd, hogy mik a kötelező órák, ezeket a képzés során előbb vagy utóbb teljesíteni kell. Az is megvan, hogy melyiket mikor ajánlott, sőt, az is előfordul, hogy bizonyos tárgyak egymásra épülnek, pl. nem veheted fel a Galambetetés II.-t, amíg nem teljesítetted a Galambetetés I.-et. Elvileg a bolognai rendszerben már nincs olyan, hogy egymásra épülő tárgyak, nálunk is volt, aki valamiből gond nélkül felvette a II.-t úgy, hogy az I. nem sikerült neki, de jobb, ha az ember tartja magát a tanterv felépítéséhez. Tehát a kötelező tárgyaidat mindenképpen fel kell venned, ha jót akarsz magadnak, és ehhez szokott még kapcsolódni néhány választható. Nálunk pl. minden félévben fel van sorolva 4-5 kurzus, amikből kettőt kell választani. Nem az a választás kérdése, hogy csinálunk-e ilyet, hanem az, hogy a lehetőségek közül melyiket választjuk ki. Na itt már lehet kicsit játszani, hogy melyik érdekel jobban, melyik hogy passzol bele az órarendedbe. Illetve vannak még a csoportbontásos órák. Nálunk ezek a szemináriumok. Egy szeminárium fel van osztva 4-5 csoportra is akár (létszámtól függ), itt komoly harcok szoktak lenni, mert érthetően a legtöbben nem arra akarnak beférni, ami délután négykor kezdődik. A szemfülesek előre kisakkozzák, hogy nekik hogy nem lesz ütközés, és hogy a legkényelmesebb, aztán a kurzusfelvétel első másodpercében már kezdik is felvenni ezeket a létszámkorlátozásos órákat. Amúgy ez is egy jó tanács: mindig azzal kezd, ahol létszámkolrát van! Én egyszer elkövettem azt a hibát még zöldfülű koromban, hogy a kötelezőkkel kezdtem, mert azokat hittem fontosnak. Mire eljutottam a választható és a csoportbontásos órákhoz, már minden jó hely betelt.

Nos, ha már megismerkedtél az ETR-rel, vagy bármivel, amit nálatok használnak, akkor jöhet egy csomó olyan dolog, amire nem biztos, hogy szükséged van, de esetleg most neki kell állnod elintézni. Gondolok itt pl. diákhitelre, bankszámla nyitásra. Nem célom a diákhitelt reklámozni, mindenki döntse el maga, hogy szüksége van-e rá, és ha igen, milyen összegre, havonta szeretné-e, vagy egy összegben minden félévkor, le lehet ülni a családdal is megvitatni, utána kell nézni, hogyan is működik a törlesztés, stb. Viszont bankszámlával mindenkinek rendelkeznie kell (sajáttal!), aki egyetemre szeretne járni. Nézz utána, melyik bank a legmegfelelőbb neked, vedd figyelembe, hogy milyen gyakran fogod használni a kártyádat, mert nem mindegy, hogy pl. hány ATM van a városban, ha éppen pénzt akarsz levenni, na meg a legtöbb banknak van valamiféle ifjúsági vagy diákszámlája, ahol ingyenes a számlavezetés, de csak egy bizonyos korig.
Az ilyen típusú ügyintézésre mondtam azt korábban, hogy ezeket már jó, ha önállóan csinálod, hiszen használni úgyis te fogod az adott szolgáltatást, jobban jársz, ha mindent magadnak intézel. Na persze a család véleményét is fontos kikérni, valószínűleg több tapasztalattal rendelkeznek :)

Továbbiak:
2. rész
3. rész
4. rész

Rockmaraton és Budapest: az én két szerelmem

Huhuhúúúú de szeretem én a júliust!! Tényleg szinte naponta eszembe jut, hogy tavaly nyáron mennyire halálra untam magam, mennyire nem tudtam magammal mit kezdeni, pokolba kívántam már az egészet, pedig komolyan nem történt semmi rossz, csak éppen olyan izgalmasabb dolog sem volt, ami miatt nagyon élveztem volna a nyarat. Na ez idén totál más!

Most tényleg azt érzékelem, hogy nyár van, szünet van, még nekem is! Év közben is sok az izgi dolog, de ugye gyerekkel nem lehet mindig és mindenhol ott lenni. Szokták mondani, hogy "de jó neked, a szüleid tanárok, legalább nyáron ráérnek mindig". De valahogy tavaly annyira pangás volt, hogy ez nekem fel sem tűnt. Idén viszont túl vagyunk már egy remekül sikerült szülinapozáson, félévzáró sütögetős mulatságon, múlt héten itthon járt az egyik legkedvesebb barátnőm a messzi messzi Norvégiából, előtte épp csak hazaértem az egynapos Balatonozásból (ahol rommá égett a hátam, de mostanra legalább tök szép barna, ami velem sose fordul elő), tesómékkal is strandoltunk egy csomót, na meg a kihagyhatatlan szabadstrand is megvolt már, de még lesz párszor, az biztos, és még mindig csak 9-e van. És még mi minden lesz itt...
Ma ünnepeljük anyukám szülinapját, most pont kétszer annyi idős, mint én :) (ezt egyszer megemlítettem valakinek, aki visszakérdezett, hogy "hát nem mindig is kétszer annyi volt?") Eközben elkezdtem az üzleti tevékenységemet is beindítani, mert a további programok biza pénzt kívánnak, úgyhogy most kiárusításra kerülnek a megunt, sosem használt, már nem használt, mégsem tetsző, és hasonló cuccaim. Ma délután megyek is lebonyolítani az első tranzakciót. 
Holnap pedig irány a Rockmaraton! Tavaly nem voltam, amit már ezerszer megbántam, mert ha tavaly is mentem volna, akkor elmondhatnám, hogy most vagyok ott tizedszerre (és ezzel sajnos vége is, mert nem lesz több), de hát így csak azt mondhatom el magamról, hogy a holnapi a kilencedik Rockmaraton, amin ott vagyok. Mindegy, a G.B.H. így is király lesz!

Utána azt hiszem, jön egy kis pihi, vagy valami hasonló, maximum strandolást tervezek a következő két hétre, na de 20-án irány Budapest! Sajna csak két és fél nap, szívem szerint egész nyáron haza se jönnék már, de hát muszáj lesz. Mindegy, valamennyit csak sikerül enyhítenem a fővároshiányomon. Komolyan kezdek félni attól, hogy a józan eszem egyértelmű tiltakozása ellenére úgy elragadnak majd az érzelmek, hogy a déliben megcsókolom a talajt :D Tudni kell, hogy tizenévesen szinte minden második héten Pesten voltam koncerteken a fent említett barátnőmmel, majd később fél évet ott is laktam, amikor ott kaptam melót. És most a hetedik kerület viszavááááár :D Ott laktam én, majdnem a Dohány utcában (amit csak úgy emlegetek, hogy az "én utcám", mert minden nap ott sétáltam el a munkahelyemig), a Keletitől a Blaháig minden zegzugot ismerek, legszívesebben az összes házfalat végigsimogatnám, a kapukat ölelgetném, vagy jó ég tudja még mit csinálnék. Persze nem csak ezt a rövid kis szakaszt ismerem és szeretem, de ez a környék fél év alatt nagyon a szívemhez nőtt. Nosztalgiával gondolok a régi bandázásokra a Boráros téren és az Örsön, a metró szagára, a Teve utcában az igazoltató és engem elküldő rendőrbácsira, amiért épp ott jutott eszembe megnézni, hogy megvan-e még a pénztárcám, vagy a boltban hagytam, a Margit szigetre, a csepeli bulikra, a nénire, aki adott egy doboz kivit, amikor segítettem neki leszállni a villamosról, de még a Péterffy Sándor utcai retkes kórházra is, ahol az alap problémám mellé kaptam egy grátisz fertőzést is, viszont milyen jól összebarátkoztam egy csajjal, amíg két órát vártunk a sorunkra. Így pontosan hat év távlatából mindent szeretek Pestben, még azt is, amit akkor nem élveztem, vagy kimondottan utáltam. Az egészben az a pláne, hogy mindössze pár utcányira fogom tölteni ezt a pár napot a régi lakásomtól. Olyan ez, mintha hazatérnék. Nem tudom, mi fér bele két és fél napba, de nagy valószínűséggel a nappalokat azzal fogom tölteni, hogy a kis pajtásnőmmel (aki egész nyárra odacuccolt) végigjárjuk az utcákat, megyünk az orrunk után, amerre épp kedvünk tartja, esténként pedig meglátogatjuk kedvenc egységeimet :)

Ezek után vár az augusztus, amikor apukámmal is elmegyünk egy kicsit Balatonozni, mint a régi szép időkben gyerekkoromban, utána pedig eljön a munka ideje, amikor is ismét beállok a pult mögé, felveszem a régi pultosmosolyomat, és tíz napig kiszolgálom a kedves vendégeket egy fesztiválon. A nyár hátralévő két hetében pedig hentergek itthon és a közeli strandon és megfiatalodva térek vissza az egyetemre :) Terveim szerint folytatom azt, amit a legutolsó félévben sikerült összehoznom, azaz újra szeretnék majd ösztöndíjat kapni, most, hogy végre ráéreztem a tanulás ízére, csak most már okosabban fogom én ezt csinálni, és leszek olyan szorgos kislyány, hogy bejárok rendesen az órákra, lesz mindenből saját jegyzetem, és nem az utolsó pillanatban fogok nekiállni másoktól kunyermálni. Úgylegyen :)

E-cigi, kerámia patron, és egy meglepően jó tapasztalat

Ez itt nem a reklám helye, de muszáj írnom erről :) Már korábban írtam az e-cigiről, ami nagyon bejött nekem, 99%-ban kiváltottam vele a hagyományos cigarettát, az a maradék 1% az, amikor valami buli van, vagy hasonló, de idővel ezt is el akarom hagyni teljesen. 

A június volt a kipróbálás hónapja, itt még nem érződött az anyagi haszon (egyéb téren viszont már megmutatkozott a hatás), hiszen meg kellett vennem a kezdő pakkot, ami kb. 13 ezer forint volt. Ha ehhez hozzáveszem az ötdarabos patroncsomagot, majd később az utántöltésre megrendelt folyadékot, akkor nagyjából ugyanott voltam, mint amikor napi egy doboz cigit elfüstöltem. Ebben a hónapban viszont végre megtérül a befektetésem :) Korábban nagyjából 5000 forintot számoltam havi költségnek, ha tíz töltött patron elég. 
 Idő közben kipróbáltam a fent említett e-liquidet a már elhasznált patronok utántöltésére, így máris lejjebb ment a havi kiadás összege, de idő közben arra is rájöttem, hogy a vatelinnel bélelt töltött patron megvásárlása helyett sokkal jobban megéri a kerámiapatron, amit hosszabb használatra terveztek, és sokkal többször lehet utántölteni. 
Meg kell mondjam, nem kis kutatómunka volt rájönni, hogy pontosan milyen kerámia patron kell az én cigimhez, mert nem sok adat állt rendelkezésemre. Egy hónap után még igencsak zöldfülűnek számítok az e-cigi terén, de arra sikerült már rájönnöm, hogy nem minden akksihoz lehet csatlakoztatni ugyanazt a patront. Amikor a kerámia patront keresgéltem, a képen látható tetszett a legjobban, erről a vélemények is többnyire jók voltak, és még olcsóbb is volt, mint az, amelyikről a legtöbben rosszat írtak. Na de arról halvány fogalmam sem volt, hogy tudom-e majd használni, mert nekem nem sokat mondott az, hogy minden 808-as típussal kompatibilis. Nézegettem a kezdőcsomag dobozát, papírját, hátha van rajta valami infó, de nem volt. A dobozra az van ráírva, mint márkanév, hogy GreenCig, de ezzel nem mentem sokra a neten, így nem találtam rá. Végül a GreenTech keresőszó hozta meg a szerencsémet, mivel az a gyártócég, illetve arra is rájöttem, hogy a különböző szabványokat elég jól el lehet különíteni, mert vagy az akksinak van kiálló menete, vagy a patronnak. Nálam az akksi menete áll ki, tehát olyan patron kell, ami "lyukas", szóval lány :) Na, ez a 808-as. Így aztán meg is rendeltem a patront, hozzá pedig választottam folyadékot is, "francia vaníliafagyi" ízben (18-as erősség, az előző is ilyen volt). Mindezt innen , potom 1500 forintért postával együtt - ja, kaptam 500 forint kedvezményt, mint újonnan regisztráló -, úgy, hogy ez 10 ml folyadék volt, nem 5 ml, mint korábban, tehát elviekben ennek elégnek kell lennie erre a hónapra, bár lehet, hogy rendelek majd még egy ízt, mert szeretem a változatosságot. 
A lényeg viszont az, hogy ilyen hozzáállással nem mostanában találkoztam, és nem is hittem, hogy még létezik, főként Magyarországon. Tegnap ugyanis kb. délben végre kiválasztottam a patronomat és a megfelelő ízű löttyöt, gyorsan gyorsan regisztráltam az oldalra, megrendeltem, de mire kitöltöttem mindent, addigra el is kellett rohannom. Sebaj, gondoltam majd ha hazaértem, kifizetem, nem olyan nagy tragédia, ha emiatt esetleg csak a jövő héten kapom meg, hiszen tapasztalt netes vásárló vagyok, tudom, hogy nem megy csettintésre sehol. Öt után értem haza, nyilvánvaló volt, hogy hiába utalok én aznap, az csak másnap fog teljesülni. Ma meg is kaptam az sms-t reggel, hogy levették a számlámról a pénzt és elküldték a cégnek. Ezek után olyan délelőtt 10 felé csönget a postás, és a legnagyobb meglepetésemre át is adta a megrendelt cuccaimat. Na ilyet még az életben nem láttam! Úgyhogy minden tiszteletem az ecigionline.com-nak, ahol még tudják, milyen egy igazi, vérbeli kereskedő!


Nyár van, nyár

Fura mód igencsak bejön ez a nyár, pedig nem szoktam szeretni, főleg, mióta egyetemre járok, meg úgy alapjában nem azt csinálok mindig, amit akarok. Utoljára akkor szerettem a nyarat, amikor dolgoztam, és Pesten laktam, mert akkor volt az, hogy volt is pénzem, és voltak jó programok is. Azon a nyáron voltam először (és szerintem utoljára) Szigeten, meg még három másik aprócska pesti fesztiválon (na, azok ilyen underground dolgok voltak), plusz még egy hasonlón Szlovákiában is, ja, és még a pécsi Rockmaraton is belefért a keretbe. Mindezt úgy, hogy szinte végigdolgoztam a nyarat, összesen tíz nap szabit vettem ki, a többit megoldottam a heti két szabadnapomból. Hej, azok de szép idők voltak, pedig nem kerestem milliókat a béna kis gyorséttermi melómmal, úgy, hogy albiban laktam pláne, de amire akartam, arra mindig jutott. Szerettem azt a nyarat, igazán mozgalmas volt, de érdekes, akkor valahogy ezt tök természetesnek vettem azért, szóval nem becsültem meg annyira, amennyire illett volna. Csak most tűnik fel, hogy a molyfing kis fizetésemből mennyi helyre eljutottam, ráadásul ahhoz képest, hogy olykor rinyáltam amiatt, hogy milyen sokat kell dolgoznom, csak megoldottam minden alkalommal, hogy elmenjek oda, ahova szeretnék. 

Na, amióta gyerek van, meg egyetem, azóta ilyen nincs. Évente egy nap fesztiválozás, aztán csókolom, és az is csak itt, a közelben. Jó, pontosítok, 2008-ban ez két fesztivál volt, és abból az egyik egy kétnapos, és nem is közel, de akkor még jól ment a szekér, hiába voltam gyeden, de még jóanyámnál kempingeztem, szóval lakbérre nem kellett költeni :) Viszont most már évek óta tényleg be kell érnem egyetlen nap fesztivállal, és ezt leszámítva elég unalmas is a nyár, legalább is a tavalyi az volt. Se munka, se nyaralás, se jó bulik, semmi.

Idén viszont egyelőre király minden! Vagy talán csak a túl hosszúra sikeredett vizsgaidőszak miatt tudom most értékelni a semmittevést, de ha így is van, akkor is tetszik a dolog. Strandolás, hesszelés itthon, nyelvtanulás, ez volt eddig, és ez várható még egy jó ideig. Ezen kívül a hétvégén találkozom egy nagyon jó barátnőmmel, akit több, mint egy éve nem láttam, amióta külföldön dolgozik a világ másik végén, de most végre hazajön egy kis időre, és adunk az érzésnek, úgy, mint hajdanán. Jövő héten fesztivália, szintén a régi szép idők emlékére. a következő hét végén a kis tanfolyamomon fogok vizsgázni, és tádámmm: lesz egy szakmám! A hónap második felében még fene se tudja, hogy mit fogok csinálni, de a hónap végétől megint lesz ovi, úgyhogy reggelente végre elmegyek majd úszni, aztán még gondolkodom valami önkéntes melón is, hátha akad, vagy ha más nem, akkor elmegyek szórólapozni, az mindig szokott lenni. És ha ez is megvan, akkor tíz nap kemény fesztiválos meló a lehető legjobb társaságban, amiből az egész augusztust és szeptembert finanszírozni tudom majd. Egyszóval ez egy szuper jó nyár!
Teszem hozzá, holnap után végre újra megmerítem a kis testemet a Balatonban, pedig azt hittem, ez idén ki fog maradni. 


Na akkor irány a tó, itthon eddig bírtam






Elfoglaltságok nyárra - csak mert most ráérek

A tavalyihoz viszonyítva legalább azt el tudom mondani erről a nyárról, hogy nem olyan unalmas. Igaz, még az elején vagyunk meglehetősen. Mivel most oviszünet is van, semmi nem kényszerít arra, hogy délelőtt tíznél korábban kimásszak az ágyból. Ezzel egyidejűleg az időérzékemet is kezdem elveszíteni, nem csak az óra tekintetében, de már komoly gondot okoz annak megállapítása is, hogy milyen nap van. A hétköznapok és a hétvége elkülönítése még eddig ment valahogy, de csak mert a Jóban rosszbant még a tévéhez igazodva nézem (de gááááz, tudom, és megemlítem, hogy rendszerint hátat fordítva, mosogatás közben "nézem", és közben csodálkozom rajta, hogy ez engem miért köt le még ha csak minimálisan is), na nem tévén keresztül, mert nem vagyok hajlandó az estéimet ilyesmivel tölteni (meg amúgy is lemondtam már az előfizetést), de másnap délelőtt neten meg szoktam nézni. Na, jövő héttől ez a támpontom is megszűnik. 
Azért az elmúlt hét nem volt gyenge. Épp hogy végeztem a tetves vizsgaidőszakkal, gondoltam, az azt követő héten lehet lazítani, nem megyek sehová, maximum strandra, de hát nem. A hét minden egyes napjára jutott valami. Aztán el is érkeztünk ehhez a héthez, amikor már oviszünet is van, bár ez annyiból jó, hogy most nem szívja a vérem senki, hogy menjek ide meg oda, mert remek hivatkozási alap, hogy itthon vagyok a gyerekkel. Mondjuk tényleg nem tudnám hova rakni, ha akarnám se. Tulajdonképpen nem olyan jól jött ez most ki, mert az igazat megvallva, most így négy hétig nem tudok menni vezetni (ennek van más oka is), pedig már kezdtem ott tartani, hogy látszik az alagút vége, de ennyi kihagyás után... Na meg tanfolyamozok is, vagy mi a fene, igaz, annak hamar vége lesz, arra csak tanulni kéne, de még semmi késztetést nem érzek rá :) 
Viszont jó lett volna melózni, vagy ha azt nem is, de legalább önkénteskedni elmenni valahová, tapasztalatnak jó az, sőt, szeretem is csinálni, de így... Volt egy hetem, amikor volt még ovi, de vizsgák már nem, az egyrészt nem elég semmire, másrészt pikk-pakk be is táblázódott minden mással. Július legvégén lesz újra ovi, arra a kicsi időre megint csak nem érdemes már beszervezni semmit, mert augusztus legelején megyek is el melózni tíz napra. Jó, azzal nem is fogok rosszul keresni, de valami önkéntes munka jó lett volna a nyárra, de megint az van, hogy egy hétre nem érdemes semmi komolyabba belekezdeni, ha aztán úgyis megyek el. Még talán augusztus második fele esélyes, két-három hetem lenne így valami szakmailag is értelmesnek nevezhetőt csinálni, bár az meg már hülyén veszi ki magát, hogy a nyár végén kezdek ilyesmi után nézni, de ez legyen a legkevesebb. 

Ettől függetlenül, unatkozni még nem volt időm, hiába vagyunk itthon édes kettesben lassan egy hete. Program mindig van, ez nyilvánvaló, de emellett megtalálom én magamnak az elfoglaltságot is :) Épp most tartok ott, hogy újra felfedeztem magamnak a karkötőcsomózást, amit még talán 12 évesen csináltam utoljára. Filmnézés közben ideális tevékenység. Ja, és persze a film: most jól a fejembe vettem, hogy ha már itthon vagyok, és tanulnom sem kell (vagy legalább is nem sürgős), akkor minden este meg fogok nézni egy filmet.Úgy érzem, piszok nagy lemaradásom van ilyen téren, és ennek az első számú oka az, hogy egyszerűen lusta vagyok filmet nézni. Sorozat az megy éjjel-nappal, mikor mi, de filmet nézni más műfaj, azt nem lehet csak úgy benyomni, és mellette takarítani meg elmenni hajat mosni. 
Tegnap este még engedtem a kísértésnek és két olyan filmet néztem az éjjel, amiket már láttam, viszont ma rászántam magam végre valami újra és megnéztem A csíkos pizsamás fiút. Megérte, tényleg jó! Igaz, van pár elég érdekes mozzanat a filmben, ami... hát nem tudom, maradjunk annyiban, hogy tévedés, minden esetre nekem elég fura volt, hogy a nácik amerikai zenére ropják, amikor a fickó előléptetését ünnepelték. Mindegy, maga a történet nagyon tetszett. Már csak azt nem értem, hogy miért mindenhol amerikai-brit filmként szerepel, amikor a végén a stáblista legalább 80%-ban magyar neveket tartalmaz. Jó, a főszereplők nem magyarok voltak, viszont rengeteg magyar színész kapott benne kisebb szerepet, és emellett nagyon sok magyar dolgozott a filmen. Szóval lazán lehetne amerikai-brit-magyar film is - egyébként ezt ki dönti el?
Holnapra tervezem a Ha-Sodot megnézését, ez egy izraeli film, de hmmm, hát ez lehet, hogy el fog nekem tartani egy darabig, mivel az addig oké, hogy magyar szinkronnal nincs fent sehol, nyilván nem is készült hozzá, de még magyar felirat sincs. Szóval angol felirattal kell néznem, ami tökéletesen kizárja, hogy bármi mást csináljak közben. Még ha az van, hogy valamit angolul nézek, magyar felirattal, akkor nincs abból gáz, ha kicsit máshova nézek, mert értem úgy is, de a héberrel messze nem állok még így. Sőt, már az is vicces, hogy összehasonlítom a kettőt. Egyébként már múltkor belenéztem a filmbe, de tíz perc után rájöttem, hogy ehhez nyugodtabb körülmények kellenek, mert oké, hogy olvasni tudok, angolul is, de ilyen sebességgel még akkor is bajos lenne, ha magyar lenne a felirat. Ezek után mondja nekem valaki azt, hogy én beszélek gyorsan... 

Na, ha már itt tartunk, ez a másik nyári program: végre normálisan nekiállni hébert tanulni. Eddig csak bohóckodtam itt magamnak jóformán, de most már komolyan nekiállok. Fél év után (vagy talán több?) nem igazán mondható eredménynek, hogy a héber nyelvű wikipédián ki tudtam olvasni azt a szót, hogy Budapest, meg hogy demográfia. Meg persze remek, hogy nagyon szépen tudok köszönni, akár reggel, akár napközben, akár este, de talán némi nyelvtanra is szükség lenne.
Hogy tartsam magam a témához, a mai nap nótája legyen ez - csak mert ebből egyet s mást már meg is értek, meg amúgy is jó ez a szám, ebben a formában meg pláne az :)


Itt a nyár, plusz némi e-cigi

Vééééégreeeeee, szabad vagyoooook!!!!!!!!!!!!!!!!!!


Az összes vizsgám készen van!! Az utolsó kettesért derekasan megküzdöttem, de harmadik alkalomra az is meglett, így tényleg mindennel készen vagyok, nincs több dolgom, ráadásul azt az egy kettest, meg két hármast leszámítva szuper jegyeim vannak, öt egész feletti a korrigáltam. Nem kis munkám van ebben a félévben, főleg a végében, de így, hogy már nincs tovább, azt mondom, hogy megérte. Még jobban megérte volna, ha szorgalmi időszakban csak egy kicsit többet tanulok, akkor legalább két vizsgával kevesebb lett volna. Mindegy most már, de ez egy jó lecke volt a későbbiekre nézve. Eddig is szokásom volt megfogadni, hogy a következő félévtől aztán tényleg olyan szuper jól fogok tanulni, de most már komolyan. Úgy értem, most is jók lettek a jegyeim, csak ez nem egy egyenletes tanulás eredménye. De megvan az az érzés, hogy milyen úgy bemenni egy vizsgára, hogy tényleg biztos vagyok a tudásomban, nem félek attól, hogy valamit összekeverek, szóval egyfajta magabiztosság, és ezt most már jó lenne a későbbiekben is megtartani. Pláne, hogy az ösztöndíj sem fog rosszul jönni, mert ilyen kki-re már tuti kapok, és eddig ilyenben nem volt részem. Meg nem is tudom, valahogy ráéreztem a tanulásra is, a végére már azt vettem észre, hogy egyre könnyebben memorizálok dolgokat. Azt is kitapasztaltam, hogy tudok a legkönnyebben tanulni: hihetetlen, de takarítás közben! Ha erre már a vizsgaidőszak elején rájöttem volna, és nem csak az utolsó vizsgám előtt, most nem csak a fürdőszoba és a tűzhely ragyogna, hanem az egész lakás. Na majd jövőre :)

Na szóval, 14-én letudtam az utolsó vizsgámat is, utána kellőképpen meg is ünnepeltük a dolgot egy tizenkét órán át tartó, szisztematikus információfelejtési akció keretében, ami egyszerűen remekül sikerült, nagyon hiányzott már nekem egy ilyen buli. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elmúlt hónapok legjobb kimozdulós napja/estéje volt ez. 

Van egyéb újdonság is, egész pontosan kettő.
Az egyik, ez már úgy másfél hete tart (bár a vizsgaidőszakban elvesztettem az időérzékemet, szóval lehet, hogy kevesebb), hogy nem cigizek. Na nem úgy nem cigizek, hogy nem cigizek, csak az "analóg" cigizéssel hagytam fel, és áttértem az elektromosra. Szóval ha a dohányzás hivatalos meghatározását tekintjük, akkor tényleg nem dohányzom (jó, a fent említett buli keretében dohányoztam, mert előrelátóan belekalkuláltam, hogy le fog merülni az akksi), de amúgy egyáltalán nem. Nekem remekül helyettesíti a hagyományos cigit ez az elektromos kis csoda, főleg, hogy szuperül lehet az ízeket variálni. A cigi íze nem hiányzik, nekem itt a lényeg az ún. torokhatás volt, a letüdőzés érzése, na meg maga a tevékenység, amikor kaja után hátradőlök és elszívok egy cigit, vagy bármi más tevékenységet szintén ezzel zárok le (ahogy egy pszichológus tanárom mondta, nekem valószínűleg az elengedéssel vannak problémáim, ezért is társítom a cigit ezekhez a dolgokhoz - lehet benne valami). Érdekes módon, mióta e-cigizek, valahogy az egész már nem is tűnik olyan fontosnak. Egyre többször veszem észre magamon, hogy nem azért szívom, mert "ilyenkor cigizni szoktam", hanem csak úgy, mert jól esik. Oké, a hagyományos cigit is azért szívtam, mert jól esett, de sok esetben ez teljesen automatikus volt bizonyos tevékenységek előtt és után (vagy közben, pl. reggeli teázásnál). 
Na, mindent egybevetve, az e-cigi beváltotta a hozzáfűzött reményeimet:
  • kevesebb fogy belőle
  • sokkal jobban érzem a szagokat és az ízeket (pedig korábban azt hittem, nincs ezzel problémám) - igaz, negatívum, hogy a rossz szagokat is sokkal jobban érzem, például most jöttem rá, mennyire rossz a városban a levegő
  • nincs büdös a lakásban (itt most főleg a konyhára gondolok, hiszen az volt a cigi-bázis, nyitott ablaknál, de azért a szag állandóan érezhető volt, még ha nem is olyan erősen)
  • nem cigiszagúak az ujjaim, a ruháim
  • fogmosás után sokáig friss marad a leheletem, nem kell állandóan rágóznom
  • sokkal kevesebbet költök az e-cigire, mint amennyit a sima cigire költöttem - igaz, ez majd főleg jövő hónapban lesz látható, most még a kezdőkészletet meg kellett vennem, és maga a "cigi" 13 ezer forint volt
Bízom a hosszútávú pozitív hatásokban is, mint pl. abban, hogy jobban tudok majd úszni, nem fogyok ki olyan hamar a szuszból, vagy a negyedikre sem lesz olyan megerőltető feljönni. 
Az anyagiakat nézve pedig, következő hónaptól mindenképpen érezhető lesz, hogy csökkennek a kiadások, augusztustól pedig még inkább. Most azt a pénzt, amit megspóroltam volna, természetesen elvitte a kezdő készlet, de jövő hónapban már csak egy tartalék akksit szeretnék venni, meg a töltőhöz egy konnektoros adaptert (mert ez usb-s), ez már nem lesz olyan sok, augusztusban pedig már semmit nem kell ráköltenem, természetesen a patront/folyadékot kivéve. Először a sajátmárkás patront próbáltam, nagyon finom az íze, kellemes is volt, viszont elég drága, kb. 4000 forint öt darab. Még ez is olcsóbb persze, mintha normál cigiből színék el ekkora mennyiséget, ha azt veszem, hogy egy patron nálam két napig elég kb. (amúgy a korábbi adagom napi egy doboz cigi volt). Ha ezt venném, egy patron 800 forint lenne, ami nálam = 2 doboz cigi, azaz olyan, mintha 400 forintért venném dobozával. De ez még így nem az igazi. Amikor a gyári patron kifogyott, vettem hozzá egy kicsit olcsóbb kategóriát, ebből viszont sajnos nincs olyan ízű, amit eredetileg adtak, de mindegy is, két slukk után megszokható volt. Ebből öt darab 2700 forint volt, ami máris barátságosabban hangzik, hiszen így már 540 volt a patron darabja, ami 270 forint/doboz lenne rendes cigiben kifejezve. 
Így hozzávetőlegesen 12.000 forintot spórolnék meg havi szinten. 
Ennél is jobb, hogy felfedeztem az e-liquidet, ami még gazdaságosabbá teszi a dolgot. Ha szétszedem a kifogyott patront, ott van a belsejében egy kis vatelin darab. Ez van gyárilag átitatva a folyadékkal. Ha kifogyott, száraz. Nincs más dolgom, mint belecsepegtetni az e-liquidet, amíg meg nem szívja magát, szép lassan - ez némi türelmet igényel -, várni, hogy átjárja mindenhol rendesen a folyadék a bélést, és már kész is. Az külön szuper, hogy mennyiféle íz van. Most elsőnek a sárgadinnyéset próbáltam ki, egyelőre csak öt milit rendeltem, hát nagyon fincsi! Következő alkalommal már nagyobb kiszerelést veszek, így a postaköltségen is spórolok, és bátran rendelek több ízt is egyszerre. Ez az öt milis 690 volt (kb. pont ennyibe került egy doboz cigim eddig), a tíz milis 990. Majd most megfigyelem, hogy 5 ml meddig elég, ide fel is jegyzem, hogy június 15-én délután bontottam meg. 
Persze olykor kell majd vennem patront, hiszen nem tölthetőek újra a végtelenségig, főleg ezek, amiket már eleve megtöltve vettem, de szerintem 1-2 töltést kibírnak. De azt hiszem, lehet kapni üres patronokat is, úgyhogy nem muszáj megvennem boltban a töltötteket. Jó is így, igazából nincs semmi kedvem a "dohány ízűekhez", egyrészt mert az ízük azért kicsit sem olyan, mint a cigié, másrészt mert sokkal jobbak ezek a másmilyenek, legalább is a sárgadinnye nagyon bejött. Legközelebb kipróbálom a vattacukrosat is (ez már a ribiség határait feszegeti asszem), és ha lehet majd kapni, akkor a Bounty ízűt is. De tervben van az eper, a málna és a kóla íz is :)

Vizsgaidőszak, utállak!

Egyre gyilkosabbá kezd válni a mostani vizsgaidőszak. Nincs már az a "tépem a hajam, de azért legalább azzal tisztában vagyok, hogy mit kell megtanulni" jellegű agybaj, mint eleinte, amikor még zsenge ifjonc voltam, amikor még legalább a vizsgáimat úgy tudtam elosztani, hogy egy-egy vizsgára jusson 2-3 nap tanulás, és ez, ha nehezen is, de elég volt. Helyette az van, hogy azt sem tudtam előre, melyik vizsga miből lesz, gombamód nőnek ki az etr-ből az egymáshoz veszélyesen közel lévő időpontok, variálni nincs sok lehetőségem, plusz annak a luxusnak is vége, hogy az órai anyagból tisztességesen fel lehessen készülni. Áááá, ugyan már, egy vizsgához kb. 20 cikk tartozik az Esélyből, PLUSZ az órai jegyzet, PLUSZ olyan dolgok, amik se a neten nincsenek fent, se a könyvtárban nincsenek bent (vagy legalább is kivenni nem lehet őket), megvenni meg nem is tudnám, meg amúgy sem kapható elérhető közelségben, és mire a postás meghozná, az már úgyis késő lenne. 

Most még hajat tépni, meg padlón fekve hörögni sem esik jól, ez már inkább valami csendes kétségbeesés nálam. Kezdem azt érezni, hogy a seggem hozzánőtt a székhez. Itt lenne az ideje újra elkezdeni kávézni. Egy gond van: utálom a kávét! De a tea már nem segít, hiába van egy bögrében lassan már három filter. De azért milyen érdekes, ha nem tanulni kell, lazán el Sims hármazgatok, meg Kés/Alattozok, meg Agatha Christie-zgetek hajnali kettőig is, de ilyenkor bezzeg már éjfél felé olyan ásítási görcseim vannak, hogy attól félek, előbb-utóbb kiugrik az állkapcsom a helyéről. 

Na az se valami szuper motiváció, hogy ma tudtam meg, hogy az egyik vizsgám egy akkora karó lett, mint egy ház, miközben én TÉNYLEG tanultam rá, és TÉNYLEG úgy éreztem, hogy jót írtam, totál meg voltam magammal elégedve, amikor kisétáltam a teremből, mert úgy gondoltam, ha nem is tökéletes, amit alkottam, de azért rossz sem lett, sőt, én megkockáztattam, hogy egy négyest is lehetne rá adni. Sovány vigasz, hogy az évfolyam 90%-a szintén egyest kapott. Pedig eleinte egész jól alakult az idei széria, csupa csupa ötös, meg egy négyes, reménykedtem benne, hogy nem nagyon fog változni az összkép (egy olyan tárgyam volt csak, ahol már a kettest is óriási eredménynek tekinteném, erre tanulok már három napja), de ahogy látom, következő félévben sem lesz így ösztöndíj... Nem mintha olyan óriási összegről csúsznék így le, de azért tetszene, ha az egyetem honorálná valamivel a fáradozásaimat :) Bár az is igaz, hogy már annak is örülhetek, hogy egyáltalán lehetőségem van ingyen tanulni, nem is lennék a most felvételizők helyében. Az ő szemszögükből nézve még vizsgázni sem teher, hanem kiváltság. Szóval valószínűleg nem kéne itt nyünyögnöm, de ettől még a vizsgaidőszak intézményét akkor sem fogom túlságosan emberbarátinak tekinteni, mert őszintén: nem látom értelmét annak, hogy a hallgatók (legalább is nagy részük biztos ezt csinálja) a rövidtávú memóriájukba pakoljanak bizonyos információkat 1-2-3 nap leforgása alatt, majd vizsgázás után egy órával már a negyedére se emlékezzenek. 

Adjon ennek címet a hóhér

Hihetetlen, de még mindig nem tudok leszokni arról, hogy péntekenként úgy ugráljak végig a lakásban, hogy közben azt visítozom, hogy "It's Friday Friday", pedig azért na, Rebecca Black mindig is gáz volt, és már poénnak sem poén. Képzelem, hogy a szomszédok mit gondolnak rólam. Mondjuk ennek más alapja is van. Nyitott ablaknál, egy panellakásban, khm, elég jól hallható minden, főleg, ha rólam van szó, mert azt nem lehet mondani, hogy halkan beszélek. Pl. az is egy szép dolog, amikor bejön egy légy/szúnyog/büdösbence (franc se érti, mostanában miért van belőlük annyi)/hangya/akármi, én meg kergetem kifelé, és közben azt üvöltöm, hogy "EZ AZ EMBERNEK A TERÜLETE, TAKARODJ KIFELÉ!!!" Különben szeretem én az állatokat, de a rovarokkal nem éppen baráti a viszonyom. Persze, elismerem, hogy rájuk is szükség van, éljenek boldogan, csak ne ott, ahol én. De ne csak ne itt éljenek, lehetőleg a holttestük se legyen itt egy pillanatig sem. Amikor mondjuk már a kikergetés hatástalannak bizonyul, olyankor szoktam őket lefújni valamivel - ami éppen van, ha nincs erre a célra kifejlesztett szer, akkor jó a hajlakk, dezodor, ablaktisztító, bármi -, utána papír alácsúsztat, és ablakon távozik. Múltkor egy idős néni pont ennek a jelenetnek volt szemtanúja, és nem igazán tudta mire vélni, hogy az ablakon kihajolva lengetek egy újságot, és lefelé nézve azt mondom "Kint dögöljél meg!" Merem remélni, hogy nem értette félre, de vannak kétségeim. Amúgy én törekszem a békére a rovarokkal, mint az látható, először a hessegetéssel próbálkozom, viszont ha egyszer nem képesek felfogni, hogy senki sem hívta őket, és nem szívesen látott vendégek, akkor nekem is keményebb módszerekhez kell folyamodnom. 

A hívatlan látogatókkal folytatott harcomnál talán csak az röhejesebb, amikor zenét hallgatok. Nem szokásom éjszaka, maximum hangerőn boldogítani a szomszédokat (sajnos a harmadikon lakók nem ezt az elvet vallják), de mint már mondtam, nyitva az ablak, és napközben van egy bizonyos szint, ami szerintem az elfogadható kategóriába tartozik. Ez még nem is lenne gond, viszont az, amit mi ketten a gyerekkel művelünk, na az már ékes bizonyítéka annak, hogy nem vagyunk normálisak, mert idiótábbnál idiótább zenékre vagyunk képesek megőrülni. Azt hiszem, elég annyit mondanom, hogy 'Egy dunaparti csónakházban', és érthető is, mire gondolok. Ha valamelyik kedves szomszédom ezt olvassa, és ráismer, ezúton kérek elnézést, és bevallom, én valójában ezt nem szeretem, csak vicces. 
Na, a másik az, ha tényleg tetszik valami. Volt már, aki a házban közölte velem, hogy "kurva jó ez a szám, csak már kicsit sok lesz belőle". Nem tehetek róla, ha valamit nagyon megszeretek, akkor 2-10 napig képtelen vagyok mást hallgatni. Most éppen ezt:
Ez van, ebbe most teljesen belehülyültem már, de hát új szám, ingyér' le lehetett tölteni - nem mintha ez annyira érdekelne, csak fura, hogy valami nem youtube minőségben van meg. 

Ja, amúgy vizsgaidőszak van. Csak a miheztartás végett. Kíváncsi vagyok, idén mit fogok kitalálni tanulás helyett. Az előző alkalommal például rájöttem, hogy milyen hihetetlenül kreatív vagyok, és elkezdtem papírmasé tálakat készíteni. Ez most se lenne rossz ötlet. De most beugrott, mit kéne csinálni! Annyi film van a gépen, hogy lépni nem lehet tőlük, ideje lenne őket kiírni dvd-re, és a filmkatalógusomat is frissíteni kéne akkor már. Ja, hoppá, azt nem csak frissíteni kéne, hanem újra megírni, mivel amikor legutóbb beszoptam egy vírust, akkor az is megsemmisült. Na oké, érzem, hogy ez megint egy fincsi vizsgaidőszak lesz :D
Üzemeltető: Blogger.