Comfort food

Végre megtapasztaltam, és ezáltal meg is tudtam érteni, hogy mit jelent pontosan a "comfort food". Először is, tudni kell, hogy gyakran "főzök angolul", nagyon szeretem többek közt a brit konyhát (ami egyesek szerint nem is létezik, de nekem nagyon bejövős volt mindig is), és az amerikai konyhát is (ami meg sokak szerint kizárólag hamburgert, hot dogot és fánkot jelent, pedig ennél azért jóval tágabb). A másik, hogy én általában nem hiszek a fordításoknak. Hiába van fent a NoSalty-n, hogy Mac & Cheese, amerikai sajtos tészta, én csak akkor hiszem el, hogy az igazi változatot készítem el, ha egy amerikai oldalon, angolul van leírva a recept. Egyébként a NoSalty-s verzió is baromi finom, többször is megcsináltam már, de akkor is, úgy jó, ha eredeti nyelven olvasom. 

Na tehát, többször is találkoztam már a comfort food kifejezéssel, utána is olvastam például a wikin, hogy mit jelent, de nem igazán értettem, hogy mitől lesz valami igazán ilyen étel. Magyar megfelelője nincs is tulajdonképpen ennek. Egyrészt olyan ételt jelent, ami hagyományos, valamilyen nosztalgikus érzés fűzi hozzá az embert, másrészt amolyan igazi kényeztető, szívmelengető fogás, ami "egyszerű" ízű, könnyen ehető (ezt tényleg nem tudom másként megfogalmazni), afféle jutalomfalat, vagy vigasz kaja :) Például nekem ilyen a nagymamám húslevese. Amikor a fiam született, és kérdezték, hogy mit hozzanak be nekem a kórházba, akkor rögvest mondtam, hogy a nagymama főzzön húslevest. 

Ilyen leveses témával sokszor találkoztam amerikai filmekben, sorozatokban is: ha valaki megfázik, akkor levest kell enni. Na, ma megértettem, hogy miért ezt tömik magukba ilyenkor, ugyanis kipróbáltam egy ilyen amcsi csirkehús leves receptet. Hát tudnám ezt enni egész életemben (na jó, mellette a nagyi húslevesét is). 

Megemlíteném, hogy amit én főztem, az még ennél is jobban nézett ki, de összességében hasonló lett, csak már elfogyott, mire eszembe jutott, hogy megörökítsem.

Kicsit máshogy készítettem, mint ahogy a receptben van (na ezért nem hiszek a fordításokban, mert ahogy én is, mindenki más is valamit máshogy csinál, ami persze nem jelenti azt, hogy esetleg ne létezhetne ilyen verziója is az adott ételnek, például ennek a levesnek is millió változatát készítik), például nem voltam hajlandó 1500 forintért megvenni a csirkemellet, pedig azt jobban szeretem, és a recept is azt írja, de jó volt ez combból is. Petrezselymet sem tettem bele, mert elfogyott, és a boltban még nem jutott eszembe, hogy az is kéne. Most jut eszembe, hogy én hülye, meg sem borsoztam, de most már mindegy :)

Na de nézzük a receptet, hátha valaki kedvet kap hozzá (én melegen ajánlom, amikor már ilyen hűvös van, ennél semmi nem esik jobban, komolyan mondom):

Hozzávalók:

• 3 csirkecomb (avagy 1 csirkemell)
• 1 kis fej hagyma, kockákra vágva
• 1/2 csésze szárzeller, aprítva
• só, bors
• 1 közepes méretű sárgarépa, aprítva
• 15 dkg száraztészta (nálam szarvacska került bele, az eredeti recept fusillit ír, de azt is megemlíti, hogy még sok más tésztával elkészíthető, igazából az a lényeg, hogy valami nagyobb fajta legyen, ne cérnametélt, hanem orsótészta, szarvacska, kagylótészta, vagy hasonló)
• 1 húsleves kocka
• 1 csésze borsó
• 1 evőkanál liszt

A hagymát, zellert, sárgarépát olajon kicsit megfuttatjuk, amíg a hagyma üveges nem lesz. Megszórjuk a liszttel, elkeverjük, majd felöntjük vízzel. Beletesszük a felaprított csirkehúst, annyi vizet még teszünk hozzá, hogy ellepje az egészet, aztán hozzáadjuk a borsót is. Beledobjuk a leveskockát, és addig főzzük, amíg a hús meg nem fő, a répa meg nem puhul. Ezek után sózzuk, borsozzuk, és beleszórjuk a tésztát. Ha a tészta is megfőtt, tálaljuk. 

A végeredmény egy nagyon finom, nagyon krémes leves, amiből komolyan bármennyit meg lehetne enni! 

Jut eszembe, az eredeti recept nem írta a borsót sem, de mivel volt itthon, úgy gondoltam, ártani nem fog neki, és amúgy is nagyon szeretem, és jó is lett így. De szerintem simán jó lett volna nélküle is, vagy mondjuk zöldbabbal akár, vagy ki mit szeret. 

Szóval ezentúl, ha esetleg beteg leszek, csak ilyet kérek (magamtól valószínűleg), vagy ha fázom, vagy ha fáradt vagyok, vagy ha rossz kedvem van, vagy akármi. Sőt, akkor is, ha semmi bajom nincs, erre nem kell okot keresni, egyszerűen csak kell!!! Ja, és még azt feltétlenül meg kell említenem, hogy a csemetének is ízlett, pedig általában nem szokta szeretni, amikkel kísérletem. Nem tudom, miért, de neki csak az ovis kaja jön be, pedig eddig mindenki azt mondta, hogy jól főzök, egyedül ő az, aki húzza az orrát. Na most viszont panaszkodott, hogy keveset főztem, simán evett volna még.