Ismét közeleg a vizsgaidőszak, amiről mindig azt hiszem, hogy miután túléltem, végre felhőtlen életem lesz, aztán persze minden alkalommal beigazolódik, hogy amíg a diplomám nincs a kezemben, addig ez ciklikusan ismétlődni fog. Kellemetlen felismerés, annyi szent. Az idei ráadásul extra módon szívás lesz, nagyon hülye tárgyaim vannak, és nagyon nincs jegyzetem. De addig is élvezzük ki a novembert, már amennyire lehetséges. Tény, hogy sosem tartozott a kedvenc hónapjaim közé. Elég csak az ablakon kinézni, és érthető, hogy miért. Minden, de minden szürke, állandóan lóg az eső lába, hideg van, fúj a szél, olyan, mint egy halottas menet. Igaz, idén ez most jóval kevésbé érint meg, van, aki elterelje róla a figyelmem :)
Azért azt meg kell jegyeznem, hogy bár még csak a vizsgaidőszaknak az előszele csapott meg, már most kezdenek jönni a tipikus vizsgaszokásaim: prímán főzök, kismillió receptötlet kergetőzik a fejemben; egyre inkább kacérkodom a lakás teljes kitakarításának a gondolatával, beleértve a selejtezést is, valamint az ablakmosást; na és persze kezd megint érdekessé válni mindenféle kreatív tevékenység, amit filmnézés közben lehet űzni; ráadásul újfent égető vágyat érzek a nyelvtanulásra is. Igen, ez már határozott és jól felismerhető előjele annak, hogy a vizsgaidőszak a küszöbön áll.
Az külön "szerencsés", hogy a téli vizsgaidőszak, és a Karácsony egyben van, nehogy véletlenül nyugiban tudjak készülni. Nem mintha ez bármiben is meggátolna, csak néha elmerengek rajta, milyen jó lenne már úgy nagytakarítani, ajándékokat vadászni és készíteni, hogy közben nem azon jár a fejem, hogy mire is kéne most éppen tanulnom. Más kérdés, hogy tanulás helyett jönnek a legjobb ötleteim. Belegondolva, nagyon fura lesz, amikor már nem járok egyetemre, és munka után már teljes nyugalommal foglalkozhatok olyan alantas dolgokkal, mint az ünnepek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése