Hófehér paripán?

Na most akkor mi is van azzal a hófehér paripával, meg a királyfival? Elgondolkodtam rajta, hogy vajon én tényleg azt csináltam az elmúlt nem is mondom hány évben, hogy vártam rá? Tulajdonképpen azt hiszem, igen. De magam sem hittem volna, hogy tényleg el is jön. Pedig eljött, ebben most már biztos vagyok. Igaz, a paripáját nem hozta, meg talán ha másnak mondanám, nem hinné el, hogy ő valóban egy királyfi, de elég, ha én tudom. Manapság amúgy is inkább limuzinnal járnak a királyi családból származó fiatalemberek, bár az enyém főként busszal jár, vagy ha nem siet, akkor gyalog, és azt sem vettem még észre, hogy a koronáját tisztogatná, de ez részletkérdés. 

Sokszor hallottam, hogy manapság a nők csak a pénzre hajtanak. Ezen azért úgy rendesen elgondolkodtam... Manapság? Szerintem az érdekházasságok kora már lejárt egy ideje, korábban volt divat a föld meg a vagyon miatt házasodni, az meg sem fordult senkinek sem a fejében, hogy ehhez a szerelemnek is köze lenne. Nem mondom, hogy manapság nincsenek olyanok, akik valamilyen előny elérése céljából házasodnak, vagy csak egyszerűen emiatt állnak párkapcsolatban valakivel, de nehezen hinném, hogy ők lennének többségben. Az már persze egy másik kérdés, hogy nem minden kapcsolatot a szerelem tart egyben, hiszen sokszor csak valamiféle fellángolás indítja el a dolgokat, aztán a testiség lesz a mozgatórugó, később a megszokás, vagy az elvárások tartják össze a párokat, esetleg valamiféle anyagi kényszerhelyzet. Ilyen létezik természetesen, sőt, sok ilyet láttam már, de nem látom úgy, hogy ebből az következne, hogy a nők (vagy akár a férfiak) anyagi előnyök miatt ismerkednének egymással. 

Nyilván nem végeztem reprezentatív felmérést, ezért csak az ismerőseimből indulhatok ki. Például ott van az egyik legjobb barátnőm. Ha azt nézem, hogy volt az elmúlt 5 évben három komolyabb kapcsolata, és ebből az első kettő tipikus pénzes fiúcskákkal, a mostani meg egy kicsit sem gazdagnak mondható fiúval, mégis ehhez a mostanihoz akar úgy igazán, tényleg hozzámenni, közösen gyereket nevelni vele, akkor máris kérdéses, hogy a pénz olyan fontos lenne. A két korábbi fiatalúrral sem azért volt együtt, mert anyagilag annyit nyújtottak volna neki, ez csak egy tény volt, mint ahogy az is, hogy mindkettő magas, vagy hogy az egyiknek fekete, a másiknak szőke haja volt. 

Vagy itt van a másik legjobb barátnőm, akinek évekig nem volt senkije, pedig lehetett volna, de hát ő válogatós volt mindig is. És végül valami gazdag srácot választott? Hát nagyon nem. Egyszerűen neki ez nem volt szempont. 

Most, hogy így jobban belegondolok, én meg soha az életben nem is voltam együtt olyannal, aki úgy igazán pénzes lett volna. Nem is nagyon érdekelt ez soha, mindig úgy voltam vele, hogy amit akarok, azért nekem kell megdolgoznom, nem várhatom mástól, hogy majd eléri nekem azt az életszínvonalat, amit szeretnék, és szépen betolja a fenekem alá. Egyébként is, nekem mindennél többet ér az, hogy olyan párom van, aki felvállal engem, azt, ahogy én élek, azt, amilyen vagyok, amit a jövőmmel szeretnék kezdeni, sőt, akár a múltamat is. Minden más olyan, hogy azt majd együtt megoldjuk, megszerezzük, megdolgozunk érte, aztán vagy sikerül, vagy nem.