E-könyv, még mindig várok rá

Végre végre végre, itt az április! Két hét, és itt a szülinapom! És utána megkapom az e-könyv olvasót! Már így is kismillió könyvet vadásztam össze magamnak; egy csomó olyat, amit régen olvastam, de sose volt meg nekem, mert csak kölcsönbe kaptam, meg olyat, ami megvolt ugyan, de kölcsönadtam valami seggfejnek, aki nem adta vissza, vagy ami meg is volt, nem is adtam kölcsön, viszont én voltam a seggfej, mert nem vigyáztam rá, és eltűnt pár oldala (sajnos több könyvem is jutott erre a sorsra, kapásból tudnék kettőt, aminek az első pár oldala hiányzik, bár az egyiket már eleve így kaptam, csak mióta a birtokomban van, még egy oldallal kevesebb lett). 

Nem is tudom megfogalmazni, mennyire de mennyire nagyon szeretek én olvasni! De sajnos régóta nagy bánatom volt, hogy milyen ritkán tudok könyvet venni, annyira drágák a könyvek, pedig volt azért olyan, hogy úgy kaptam a névnapomra pénzt, hogy na akkor vegyek végre magamnak valami olvasnivalót, de hát jött egy durvább villanyszámla, és be kellett fizetni, mert nem volt már miből. Sajna ez van, ha valaki ilyen csóringer, mint én... De most az e-könyv olvasóval minden meg lesz oldva! Már most több könyvem van a gépen, mint amennyi otthon a polcon (pedig azért az igazat megvallva ott sincs kevés, csak sose volt annyi, amennyit szerettem volna. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a gépen is van olyan könyv, amit nagy valószínűséggel sosem fogok elolvasni, mert nem esik bele az érdeklődési körömbe. Például - szégyen, nem szégyen -, nem hiszem, hogy valaha is Asimovot fogok olvasni. Még régebben beleolvastam Az alapítványba, de egyáltalán nem fogott meg, nem az én világom. Apukám nagyon ajánlgatta, de hát nincs mit tenni, nem tetszett... Azért van mégis a gépen, mert találtam egy nagy pakkot a neten, 700 könyv magyar nyelven, ezek között sok olyan volt, ami viszont érdekelt, de hát voltak közte olyanok is, amik nem. De na, van közöttük egy csomó Stephen King, aki viszont régi nagy kedvencem! Meg pár Agatha Christie is, néhány Merle regény, illetve Orwell-től az Állatfarm és az 1984, Rejtő Jenő, az összes Harry Potter, na és persze Tolkien (nem csak a Gyűrűk Ura, hanem A hobbit, és A szilmarillok is), szóval lesz mit olvasnom hamarosan. Ezen kívül máshonnan is gyűjtögettem, na azok már mondjuk egyesével lettek összeszedve, szóval nincs közöttük olyan, ami nem kell, így lett meg egy régi kedvencem, Viviane Villamont Kisdarázs című könyve, amit tiniként rongyosra olvastam, de most is szívesen venném a kezembe. Na, például ő volt az, aki arra a sorsra jutott, hogy már nincs se borítója, se első oldala, sőt, második sem, és harmadik sem. Fene tudja, talán már a negyedik sincs meg. 

Annyira rá vagyok pörögve az e-könyvekre, hogy amit neten semmilyen formában nem találtam meg (szóval se a magyar elektronikus könyvtárban, se a nagyobb torrent oldalakon, de még fizetős formában se), azt elkezdtem önszorgalomból begépelni. Biztos vagyok benne, hogy van ennek egyszerűbb módja is, de mondjuk a szkennelés nem kenyerem, nem is olyan szép, nem is nagyon lehet konvertálni, arról nem is beszélve, hogy nincs szkennerem. Egyébként meg szeretek gépelni. Tanultam is gépírást, nem is árt, ha gyakorlok, és valahol még jó is, ha egy-egy könyvet épp így olvasok ki, így legalább nem érek a végére egy nap alatt a vékonyabbaknak. Tudom, tudom, ezt igazából nem szabadna csinálnom, de ha belegondolok, én ezért a könyvért már egyszer fizettem, megvettem (vagy anyukám megvette valamikor, és később nekem adta), én meg nem nyerészkedni akarok rajta, csak azt akarom, hogy egy számomra kényelmesebb formában olvashassam, és esetleg ne jusson arra a sorsra, hogy lapok vesznek el belőle. 

Tél, FUCK OFF!!!

Hol van már végre a tavasz? Kezd olyan érzésem lenni, mintha valami legújabb kormányrendelet miatt örökké tartó telet rendeltek volna el, talán hogy a fűtési szezon tovább tartson, vagy a fene se tudja, hogy miért....

Pedig most már komolyan nagyon jöhetne az a jó idő! Pulcsiban akarok sétálgatni, meg lenvászon gatyóban, meg nyitott cipőben, és végre el akarom pakolni a kabátokat meg a csizmákat! Na meg jövő hónapban itt a szülinapom is, és kirándulással akarom ünnepelni, ahogy mindig is szoktam. Tollasozni akarok, meg frizbizni, meg bográcsban főzni, meg persze elfeküdni a fűben és nem csinálni semmit. 

Ehelyett tegnap például abban az élményben volt részem, hogy úgy fújt az az átokverte szél, hogy kettétört az esernyőm nyele. Mára jól meg is fáztam, úgy kapar a torkom, mint a fene. 

Az a durva az egészben, hogy most például, ha kinézek az ablakon, azt látom, hogy tök szépen süt a nap. Mivel itt ülök a radiátor mellett, még meleg is van. De ha kidugom az orrom, kapom a pofámba a jéghideg szelet, na meg állítólag jön a hó is megint. Legszívesebben elhúznék most valami jó meleg, napos tengerpartra, és csak akkor jönnék haza, amikor már tényleg eltakarodott a tél.

Háztartás ráérősen

Lassan itt a vége a vizsgaidőszaknak, és belépünk az év egyik legkellemesebb részébe: a semmittevés időszakába. A január az, ami miatt úgy igazán szeretek egyetemre járni :) Na jó, nem csak emiatt, de ilyen jó dolgom többet az életben nem lesz: jelenleg úgy áll a helyzet, hogy már csak egyetlen vizsgám van hátra (ha tisztességesen felkészültem volna első alkalommal, vagy legalább egy normális puskát írtam volna, már az se lenne), és még egy beadandót meg kell írnom, aztán vége is. Február 4-ig a közelébe sem kell mennem az egyetemnek! 

Ilyenkor szoktam azt "játszani", hogy htb vagyok :D Na, hát nekem ez a közel egy hónap bőven elég is belőle, január végén rendszerint már rommá unom magam, de egy kicsit jó ebben a szerepben tetszelegni. Rendszerint ilyenkorra ütemezek be egy nagyobb volumenű takarítást, aztán a többi napom azzal telik, hogy olyan komótosan csinálok itthon mindent, mint azok, akiknek valóban nincs is más dolguk. Ez most lesz csak igazán jó, mert már "közönségem" is van hozzá, tekintettel arra, hogy a kedvesem már kvázi itt lakik, sőt, nem sokára már hivatalosan is itt fog lakni. Na azért azt tisztázni kell majd, hogy ne szokjon túlságosan hozzá ahhoz, ami januárban van, bár amúgy is tisztában van vele, hogy nem vagyok az a tiptop háziasszony, ez alapvetően távol áll tőlem, de így, hogy semmi más dolgom nincs pár hétig, jól el tudok lenni, még valamilyen szinten örömet is okoz (egy darabig). Reggel nyugisan elviszem a gyereket az oviban, aztán hazajövök, megreggelizek, megnézek valami sorozatot, miközben elmosogatok, berakok egy mosást, kiszellőztetek, rendet rakok, ebédre megeszem, ami vacsiról megmaradt, aztán megfőzöm délután a vacsorát, ha kell, elmegyek bevásárolni, és így tovább, és amikor délután mind itthon vagyunk, már nincs semmi dolgom, ráadásul tényleg rend van a lakásban. Na emiatt az érzés miatt meg tudom érteni valahol, hogy sok nőnek miért jó, ha nem dolgozik. Bár az az igazság, hogy eddigi tapasztalataim alapján ezt nem nekem találták ki. Ideig óráig tök hepi minden, úgy értem, amíg tart az újdonság varázsa, de pár hét után már azt mondom, hogy inkább legyen egy kicsit kupi a lakásban, mert inkább kelljen egy kicsit jobban kapkodni, de hadd találkozzak napi rendszerességgel emberekkel, hadd legyen valami feladatom, hadd legyenek határidők, hadd őrüljek kicsit bele abba, hogy minden kész legyen, mert elzsibbaszt ez a hatalmas nyugalom és ráérés. 

Ezt a zsibbadást néha már most is érzem, egyelőre csak a főzés kapcsán. Igaz, ezt már régebb óta. Tulajdonképpen én nagyon szeretek főzni, de már egyszerűen tele van a tököm vele. Nyilván az is közrejátszik, hogy elég kevés pénzből kell kihoznom a kaját, sőt, ha belegondolok, amennyit erre szánhatunk, az voltaképpen nem elég semmire - bár ez mindig megdöbbent, pár éve is ugyanennyiből főztem, mégis sokkal több mindenre volt elég. De nem csak erről van szó: már egyszerűen nem tudok mit kitalálni. Van kb. 6-8 étel, ami a fejemben van, és ha főzni kell, automatikusan ezeket készítem, és már torkig vagyok velük. Persze még egyszer mondom, ha több pénz állna rendelkezésre, jóval változatosabban tudnék főzni, de elvileg abból, amit most kajára költünk, abból is lehetne többfélét, csak beletompult az agyam a kaják kitalálásába. Azt hiszem, újra el kéne kezdenem recepteket gyűjtenem, illetve recepteket fordítanom. Régebben sokat foglalkoztam ezzel, de már a nagy részét nem tudom, hova írtam, illetve amiket kiírogattam magamnak a kedvenc receptfüzetembe, azoknak a java része vagy olyan, hogy csak én szeretem, vagy olyan, ami csupa húsos kaja, ezt pedig napi szinten egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak. Azért arra kíváncsi lennék, más családoknál is ekkora fejtörést okoz, hogy mi kerüljön az asztalra?

Hófehér paripán?

Na most akkor mi is van azzal a hófehér paripával, meg a királyfival? Elgondolkodtam rajta, hogy vajon én tényleg azt csináltam az elmúlt nem is mondom hány évben, hogy vártam rá? Tulajdonképpen azt hiszem, igen. De magam sem hittem volna, hogy tényleg el is jön. Pedig eljött, ebben most már biztos vagyok. Igaz, a paripáját nem hozta, meg talán ha másnak mondanám, nem hinné el, hogy ő valóban egy királyfi, de elég, ha én tudom. Manapság amúgy is inkább limuzinnal járnak a királyi családból származó fiatalemberek, bár az enyém főként busszal jár, vagy ha nem siet, akkor gyalog, és azt sem vettem még észre, hogy a koronáját tisztogatná, de ez részletkérdés. 

Sokszor hallottam, hogy manapság a nők csak a pénzre hajtanak. Ezen azért úgy rendesen elgondolkodtam... Manapság? Szerintem az érdekházasságok kora már lejárt egy ideje, korábban volt divat a föld meg a vagyon miatt házasodni, az meg sem fordult senkinek sem a fejében, hogy ehhez a szerelemnek is köze lenne. Nem mondom, hogy manapság nincsenek olyanok, akik valamilyen előny elérése céljából házasodnak, vagy csak egyszerűen emiatt állnak párkapcsolatban valakivel, de nehezen hinném, hogy ők lennének többségben. Az már persze egy másik kérdés, hogy nem minden kapcsolatot a szerelem tart egyben, hiszen sokszor csak valamiféle fellángolás indítja el a dolgokat, aztán a testiség lesz a mozgatórugó, később a megszokás, vagy az elvárások tartják össze a párokat, esetleg valamiféle anyagi kényszerhelyzet. Ilyen létezik természetesen, sőt, sok ilyet láttam már, de nem látom úgy, hogy ebből az következne, hogy a nők (vagy akár a férfiak) anyagi előnyök miatt ismerkednének egymással. 

Nyilván nem végeztem reprezentatív felmérést, ezért csak az ismerőseimből indulhatok ki. Például ott van az egyik legjobb barátnőm. Ha azt nézem, hogy volt az elmúlt 5 évben három komolyabb kapcsolata, és ebből az első kettő tipikus pénzes fiúcskákkal, a mostani meg egy kicsit sem gazdagnak mondható fiúval, mégis ehhez a mostanihoz akar úgy igazán, tényleg hozzámenni, közösen gyereket nevelni vele, akkor máris kérdéses, hogy a pénz olyan fontos lenne. A két korábbi fiatalúrral sem azért volt együtt, mert anyagilag annyit nyújtottak volna neki, ez csak egy tény volt, mint ahogy az is, hogy mindkettő magas, vagy hogy az egyiknek fekete, a másiknak szőke haja volt. 

Vagy itt van a másik legjobb barátnőm, akinek évekig nem volt senkije, pedig lehetett volna, de hát ő válogatós volt mindig is. És végül valami gazdag srácot választott? Hát nagyon nem. Egyszerűen neki ez nem volt szempont. 

Most, hogy így jobban belegondolok, én meg soha az életben nem is voltam együtt olyannal, aki úgy igazán pénzes lett volna. Nem is nagyon érdekelt ez soha, mindig úgy voltam vele, hogy amit akarok, azért nekem kell megdolgoznom, nem várhatom mástól, hogy majd eléri nekem azt az életszínvonalat, amit szeretnék, és szépen betolja a fenekem alá. Egyébként is, nekem mindennél többet ér az, hogy olyan párom van, aki felvállal engem, azt, ahogy én élek, azt, amilyen vagyok, amit a jövőmmel szeretnék kezdeni, sőt, akár a múltamat is. Minden más olyan, hogy azt majd együtt megoldjuk, megszerezzük, megdolgozunk érte, aztán vagy sikerül, vagy nem. 

A vizsgaidőszak előszele

Ismét közeleg a vizsgaidőszak, amiről mindig azt hiszem, hogy miután túléltem, végre felhőtlen életem lesz, aztán persze minden alkalommal beigazolódik, hogy amíg a diplomám nincs a kezemben, addig ez ciklikusan ismétlődni fog. Kellemetlen felismerés, annyi szent. Az idei ráadásul extra módon szívás lesz, nagyon hülye tárgyaim vannak, és nagyon nincs jegyzetem. De addig is élvezzük ki a novembert, már amennyire lehetséges. Tény, hogy sosem tartozott a kedvenc hónapjaim közé. Elég csak az ablakon kinézni, és érthető, hogy miért. Minden, de minden szürke, állandóan lóg az eső lába, hideg van, fúj a szél, olyan, mint egy halottas menet. Igaz, idén ez most jóval kevésbé érint meg, van, aki elterelje róla a figyelmem :)

Azért azt meg kell jegyeznem, hogy bár még csak a vizsgaidőszaknak az előszele csapott meg, már most kezdenek jönni a tipikus vizsgaszokásaim: prímán főzök, kismillió receptötlet kergetőzik a fejemben; egyre inkább kacérkodom a lakás teljes kitakarításának a gondolatával, beleértve a selejtezést is, valamint az ablakmosást; na és persze kezd megint érdekessé válni mindenféle kreatív tevékenység, amit filmnézés közben lehet űzni; ráadásul újfent égető vágyat érzek a nyelvtanulásra is. Igen, ez már határozott és jól felismerhető előjele annak, hogy a vizsgaidőszak a küszöbön áll. 

Az külön "szerencsés", hogy a téli vizsgaidőszak, és a Karácsony egyben van, nehogy véletlenül nyugiban tudjak készülni. Nem mintha ez bármiben is meggátolna, csak néha elmerengek rajta, milyen jó lenne már úgy nagytakarítani, ajándékokat vadászni és készíteni, hogy közben nem azon jár a fejem, hogy mire is kéne most éppen tanulnom. Más kérdés, hogy tanulás helyett jönnek a legjobb ötleteim. Belegondolva, nagyon fura lesz, amikor már nem járok egyetemre, és munka után már teljes nyugalommal foglalkozhatok olyan alantas dolgokkal, mint az ünnepek.  

Comfort food

Végre megtapasztaltam, és ezáltal meg is tudtam érteni, hogy mit jelent pontosan a "comfort food". Először is, tudni kell, hogy gyakran "főzök angolul", nagyon szeretem többek közt a brit konyhát (ami egyesek szerint nem is létezik, de nekem nagyon bejövős volt mindig is), és az amerikai konyhát is (ami meg sokak szerint kizárólag hamburgert, hot dogot és fánkot jelent, pedig ennél azért jóval tágabb). A másik, hogy én általában nem hiszek a fordításoknak. Hiába van fent a NoSalty-n, hogy Mac & Cheese, amerikai sajtos tészta, én csak akkor hiszem el, hogy az igazi változatot készítem el, ha egy amerikai oldalon, angolul van leírva a recept. Egyébként a NoSalty-s verzió is baromi finom, többször is megcsináltam már, de akkor is, úgy jó, ha eredeti nyelven olvasom. 

Na tehát, többször is találkoztam már a comfort food kifejezéssel, utána is olvastam például a wikin, hogy mit jelent, de nem igazán értettem, hogy mitől lesz valami igazán ilyen étel. Magyar megfelelője nincs is tulajdonképpen ennek. Egyrészt olyan ételt jelent, ami hagyományos, valamilyen nosztalgikus érzés fűzi hozzá az embert, másrészt amolyan igazi kényeztető, szívmelengető fogás, ami "egyszerű" ízű, könnyen ehető (ezt tényleg nem tudom másként megfogalmazni), afféle jutalomfalat, vagy vigasz kaja :) Például nekem ilyen a nagymamám húslevese. Amikor a fiam született, és kérdezték, hogy mit hozzanak be nekem a kórházba, akkor rögvest mondtam, hogy a nagymama főzzön húslevest. 

Ilyen leveses témával sokszor találkoztam amerikai filmekben, sorozatokban is: ha valaki megfázik, akkor levest kell enni. Na, ma megértettem, hogy miért ezt tömik magukba ilyenkor, ugyanis kipróbáltam egy ilyen amcsi csirkehús leves receptet. Hát tudnám ezt enni egész életemben (na jó, mellette a nagyi húslevesét is). 

Megemlíteném, hogy amit én főztem, az még ennél is jobban nézett ki, de összességében hasonló lett, csak már elfogyott, mire eszembe jutott, hogy megörökítsem.

Kicsit máshogy készítettem, mint ahogy a receptben van (na ezért nem hiszek a fordításokban, mert ahogy én is, mindenki más is valamit máshogy csinál, ami persze nem jelenti azt, hogy esetleg ne létezhetne ilyen verziója is az adott ételnek, például ennek a levesnek is millió változatát készítik), például nem voltam hajlandó 1500 forintért megvenni a csirkemellet, pedig azt jobban szeretem, és a recept is azt írja, de jó volt ez combból is. Petrezselymet sem tettem bele, mert elfogyott, és a boltban még nem jutott eszembe, hogy az is kéne. Most jut eszembe, hogy én hülye, meg sem borsoztam, de most már mindegy :)

Na de nézzük a receptet, hátha valaki kedvet kap hozzá (én melegen ajánlom, amikor már ilyen hűvös van, ennél semmi nem esik jobban, komolyan mondom):

Hozzávalók:

• 3 csirkecomb (avagy 1 csirkemell)
• 1 kis fej hagyma, kockákra vágva
• 1/2 csésze szárzeller, aprítva
• só, bors
• 1 közepes méretű sárgarépa, aprítva
• 15 dkg száraztészta (nálam szarvacska került bele, az eredeti recept fusillit ír, de azt is megemlíti, hogy még sok más tésztával elkészíthető, igazából az a lényeg, hogy valami nagyobb fajta legyen, ne cérnametélt, hanem orsótészta, szarvacska, kagylótészta, vagy hasonló)
• 1 húsleves kocka
• 1 csésze borsó
• 1 evőkanál liszt

A hagymát, zellert, sárgarépát olajon kicsit megfuttatjuk, amíg a hagyma üveges nem lesz. Megszórjuk a liszttel, elkeverjük, majd felöntjük vízzel. Beletesszük a felaprított csirkehúst, annyi vizet még teszünk hozzá, hogy ellepje az egészet, aztán hozzáadjuk a borsót is. Beledobjuk a leveskockát, és addig főzzük, amíg a hús meg nem fő, a répa meg nem puhul. Ezek után sózzuk, borsozzuk, és beleszórjuk a tésztát. Ha a tészta is megfőtt, tálaljuk. 

A végeredmény egy nagyon finom, nagyon krémes leves, amiből komolyan bármennyit meg lehetne enni! 

Jut eszembe, az eredeti recept nem írta a borsót sem, de mivel volt itthon, úgy gondoltam, ártani nem fog neki, és amúgy is nagyon szeretem, és jó is lett így. De szerintem simán jó lett volna nélküle is, vagy mondjuk zöldbabbal akár, vagy ki mit szeret. 

Szóval ezentúl, ha esetleg beteg leszek, csak ilyet kérek (magamtól valószínűleg), vagy ha fázom, vagy ha fáradt vagyok, vagy ha rossz kedvem van, vagy akármi. Sőt, akkor is, ha semmi bajom nincs, erre nem kell okot keresni, egyszerűen csak kell!!! Ja, és még azt feltétlenül meg kell említenem, hogy a csemetének is ízlett, pedig általában nem szokta szeretni, amikkel kísérletem. Nem tudom, miért, de neki csak az ovis kaja jön be, pedig eddig mindenki azt mondta, hogy jól főzök, egyedül ő az, aki húzza az orrát. Na most viszont panaszkodott, hogy keveset főztem, simán evett volna még. 

Október - jön jön jön!

Igggeeeennnn, elérkeztünk szeptember legutolsó napjához, holnaptól itt az október!

Amióta egyetemre járok, az október az egyik legkedvesebb hónapom, idén meg aztán pláne, mivel így, hogy nyáron dolgoztam, a dupla diákhitel, és az összes többi dupla pénz, amit ilyenkor osztanak, nálam marad, mert nem tartozom senkinek. És most végre elérkeztünk a csóró szeptember végéhez, jövő héten végre megvehetem mindazt, amire egész évben, és egész nyáron vártam. Legyen szó akár egy új telefonról, akár egy jobbfajta samponról. 

De az októbert más miatt is szeretem. Ilyenkor van az, hogy még nincs túl hideg, de nem is izzadok le két perc alatt, ha felveszek egy kardigánt. Az is ilyenkor van, hogy mindennek csodaszép a színe. Sárga, vörös, barna minden. Ha meghallom azt a szót, hogy október, komolyan egy bőségszaru lebeg a szemem előtt. Másra se tudok gondolni, mint a szőlőre, az almára, a körtére és a sütőtökre. A sütőtök a lényeg: sütőtök krémleves, sütőtökös muffin, sült sütőtök, gyömbéres sütőtök pite, sütőtökös rizottó, és még sorolhatnám :)

Na és persze ha sütőtök meg október, akkor egyértelműen Halloween, ami az év egyik legjobb bulija. Nem vagyok én pogány vagy ilyesmi, de annyira jópofa ez az egész, hogy bűn lenne kihagyni. Az csak még izgalmasabbá teszi, hogy a sok szemellenzős mindenféle hülye indokkal ellenzi. Kedvenceim:

• "hülye nyugatmajmolás" - végül is az ünnepeink 90%-át máshonnan vettük át, csak azok régebbiek, de sebaj
• "pont halottak napján kell duhajkodni?" - marhák... ha már olyan fontos nekik egy ünnep, akkor legalább tudnák pontosan, hogy az mikor van. Október 31-én nincs semmiféle ünnep, sőt, ha már itt tartunk, november elseje sem halottak napja, hanem mindenszentek napja. A nevezett ünnep november másodikán van. De ha már itt tartunk, ennek a népnek tényleg pont novemberben, az egyik leglehangolóbb hónapban van szüksége egy kimondottan depresszív ünnepre, végül is még nem elég lehangolt ez az ország amúgy is. 
• "emiatt felejtik el a magyar ünnepeket" - tök logikus, persze. Csak éppen nem esik egybe semmi mással. Meg amúgy is, milyen "magyar" ünnepekről beszélünk? Vallási ünnepekről? Tudtommal a magyar nemzetnek nincs saját vallása, amit máshol nem gyakorolnak, és amúgy is vallásszabadság van, mindenki olyan ünnepet tart meg, amilyet csak akar. De ha már vallási ünnepek, egy olyan országban, ahol a vallásosak nagy többsége keresztény, érdekelne, hogy hányan tudják, hogy mit ünneplünk pünkösdkor? Már csak azért is, mert munkaszüneti nap. Ilyenkor vajon tényleg a lakosság többsége ünnepel valamit? Vagy csak örülnek, hogy hétfőn nem kell dolgozni menni?

Őszintén, mit fáj az bárkinek, ha némelyek az év valamelyik napján buliznak és hülyéskednek? Mert ez aztán tényleg nem szól másról a legtöbb ember számára, aki számon tartja ezt a napot. 

Nálam a halloween nem szól másról, mint arról, hogy töklámpást faragok, horrort nézek, vagy beöltözök valami idétlen jelmezbe és elmegyek egy buliba bloody mary-t inni. Az idei jelmezemet már ki is találtam, zombi cowgirl leszek :) Igazából bármi más is lehetnék, attól lesz halloween jelmez, hogy hozzácsapom, hogy zombi :D Zombi ápolónő, zombi diáklány, zombi ribi, vagy akármi más. 

Na, hát nagyjából ennyit erről, mindenkinek jó bulizást, a morcosaknak meg jó morgást, számomra nem kétséges, hogy ki jár jobban :)