Vizsgaidőszak, utállak!

Egyre gyilkosabbá kezd válni a mostani vizsgaidőszak. Nincs már az a "tépem a hajam, de azért legalább azzal tisztában vagyok, hogy mit kell megtanulni" jellegű agybaj, mint eleinte, amikor még zsenge ifjonc voltam, amikor még legalább a vizsgáimat úgy tudtam elosztani, hogy egy-egy vizsgára jusson 2-3 nap tanulás, és ez, ha nehezen is, de elég volt. Helyette az van, hogy azt sem tudtam előre, melyik vizsga miből lesz, gombamód nőnek ki az etr-ből az egymáshoz veszélyesen közel lévő időpontok, variálni nincs sok lehetőségem, plusz annak a luxusnak is vége, hogy az órai anyagból tisztességesen fel lehessen készülni. Áááá, ugyan már, egy vizsgához kb. 20 cikk tartozik az Esélyből, PLUSZ az órai jegyzet, PLUSZ olyan dolgok, amik se a neten nincsenek fent, se a könyvtárban nincsenek bent (vagy legalább is kivenni nem lehet őket), megvenni meg nem is tudnám, meg amúgy sem kapható elérhető közelségben, és mire a postás meghozná, az már úgyis késő lenne. 

Most még hajat tépni, meg padlón fekve hörögni sem esik jól, ez már inkább valami csendes kétségbeesés nálam. Kezdem azt érezni, hogy a seggem hozzánőtt a székhez. Itt lenne az ideje újra elkezdeni kávézni. Egy gond van: utálom a kávét! De a tea már nem segít, hiába van egy bögrében lassan már három filter. De azért milyen érdekes, ha nem tanulni kell, lazán el Sims hármazgatok, meg Kés/Alattozok, meg Agatha Christie-zgetek hajnali kettőig is, de ilyenkor bezzeg már éjfél felé olyan ásítási görcseim vannak, hogy attól félek, előbb-utóbb kiugrik az állkapcsom a helyéről. 

Na az se valami szuper motiváció, hogy ma tudtam meg, hogy az egyik vizsgám egy akkora karó lett, mint egy ház, miközben én TÉNYLEG tanultam rá, és TÉNYLEG úgy éreztem, hogy jót írtam, totál meg voltam magammal elégedve, amikor kisétáltam a teremből, mert úgy gondoltam, ha nem is tökéletes, amit alkottam, de azért rossz sem lett, sőt, én megkockáztattam, hogy egy négyest is lehetne rá adni. Sovány vigasz, hogy az évfolyam 90%-a szintén egyest kapott. Pedig eleinte egész jól alakult az idei széria, csupa csupa ötös, meg egy négyes, reménykedtem benne, hogy nem nagyon fog változni az összkép (egy olyan tárgyam volt csak, ahol már a kettest is óriási eredménynek tekinteném, erre tanulok már három napja), de ahogy látom, következő félévben sem lesz így ösztöndíj... Nem mintha olyan óriási összegről csúsznék így le, de azért tetszene, ha az egyetem honorálná valamivel a fáradozásaimat :) Bár az is igaz, hogy már annak is örülhetek, hogy egyáltalán lehetőségem van ingyen tanulni, nem is lennék a most felvételizők helyében. Az ő szemszögükből nézve még vizsgázni sem teher, hanem kiváltság. Szóval valószínűleg nem kéne itt nyünyögnöm, de ettől még a vizsgaidőszak intézményét akkor sem fogom túlságosan emberbarátinak tekinteni, mert őszintén: nem látom értelmét annak, hogy a hallgatók (legalább is nagy részük biztos ezt csinálja) a rövidtávú memóriájukba pakoljanak bizonyos információkat 1-2-3 nap leforgása alatt, majd vizsgázás után egy órával már a negyedére se emlékezzenek. 

Adjon ennek címet a hóhér

Hihetetlen, de még mindig nem tudok leszokni arról, hogy péntekenként úgy ugráljak végig a lakásban, hogy közben azt visítozom, hogy "It's Friday Friday", pedig azért na, Rebecca Black mindig is gáz volt, és már poénnak sem poén. Képzelem, hogy a szomszédok mit gondolnak rólam. Mondjuk ennek más alapja is van. Nyitott ablaknál, egy panellakásban, khm, elég jól hallható minden, főleg, ha rólam van szó, mert azt nem lehet mondani, hogy halkan beszélek. Pl. az is egy szép dolog, amikor bejön egy légy/szúnyog/büdösbence (franc se érti, mostanában miért van belőlük annyi)/hangya/akármi, én meg kergetem kifelé, és közben azt üvöltöm, hogy "EZ AZ EMBERNEK A TERÜLETE, TAKARODJ KIFELÉ!!!" Különben szeretem én az állatokat, de a rovarokkal nem éppen baráti a viszonyom. Persze, elismerem, hogy rájuk is szükség van, éljenek boldogan, csak ne ott, ahol én. De ne csak ne itt éljenek, lehetőleg a holttestük se legyen itt egy pillanatig sem. Amikor mondjuk már a kikergetés hatástalannak bizonyul, olyankor szoktam őket lefújni valamivel - ami éppen van, ha nincs erre a célra kifejlesztett szer, akkor jó a hajlakk, dezodor, ablaktisztító, bármi -, utána papír alácsúsztat, és ablakon távozik. Múltkor egy idős néni pont ennek a jelenetnek volt szemtanúja, és nem igazán tudta mire vélni, hogy az ablakon kihajolva lengetek egy újságot, és lefelé nézve azt mondom "Kint dögöljél meg!" Merem remélni, hogy nem értette félre, de vannak kétségeim. Amúgy én törekszem a békére a rovarokkal, mint az látható, először a hessegetéssel próbálkozom, viszont ha egyszer nem képesek felfogni, hogy senki sem hívta őket, és nem szívesen látott vendégek, akkor nekem is keményebb módszerekhez kell folyamodnom. 

A hívatlan látogatókkal folytatott harcomnál talán csak az röhejesebb, amikor zenét hallgatok. Nem szokásom éjszaka, maximum hangerőn boldogítani a szomszédokat (sajnos a harmadikon lakók nem ezt az elvet vallják), de mint már mondtam, nyitva az ablak, és napközben van egy bizonyos szint, ami szerintem az elfogadható kategóriába tartozik. Ez még nem is lenne gond, viszont az, amit mi ketten a gyerekkel művelünk, na az már ékes bizonyítéka annak, hogy nem vagyunk normálisak, mert idiótábbnál idiótább zenékre vagyunk képesek megőrülni. Azt hiszem, elég annyit mondanom, hogy 'Egy dunaparti csónakházban', és érthető is, mire gondolok. Ha valamelyik kedves szomszédom ezt olvassa, és ráismer, ezúton kérek elnézést, és bevallom, én valójában ezt nem szeretem, csak vicces. 

Na, a másik az, ha tényleg tetszik valami. Volt már, aki a házban közölte velem, hogy "kurva jó ez a szám, csak már kicsit sok lesz belőle". Nem tehetek róla, ha valamit nagyon megszeretek, akkor 2-10 napig képtelen vagyok mást hallgatni. Most éppen ezt:

Ez van, ebbe most teljesen belehülyültem már, de hát új szám, ingyér' le lehetett tölteni - nem mintha ez annyira érdekelne, csak fura, hogy valami nem youtube minőségben van meg. 

Ja, amúgy vizsgaidőszak van. Csak a miheztartás végett. Kíváncsi vagyok, idén mit fogok kitalálni tanulás helyett. Az előző alkalommal például rájöttem, hogy milyen hihetetlenül kreatív vagyok, és elkezdtem papírmasé tálakat készíteni. Ez most se lenne rossz ötlet. De most beugrott, mit kéne csinálni! Annyi film van a gépen, hogy lépni nem lehet tőlük, ideje lenne őket kiírni dvd-re, és a filmkatalógusomat is frissíteni kéne akkor már. Ja, hoppá, azt nem csak frissíteni kéne, hanem újra megírni, mivel amikor legutóbb beszoptam egy vírust, akkor az is megsemmisült. Na oké, érzem, hogy ez megint egy fincsi vizsgaidőszak lesz :D

Alakítsunk alakot

Most az egyszer (na jó, igazából másodszor) komolyan veszem, hogy le akarok fogyni, és tényleg látok rá valami halvány reményt, hogy sikerrel járok. Oké oké, azt nem mondanám, hogy olyan iszonyúan dagadt vagyok, inkább úgy mondanám, hogy kissé széles. Ha egyik napról a másikra nőnék úgy tíz centit, máris oké lenne minden (amúgy arra is szükségem lenne, de azt hiszem, bele kell nyugodnom, hogy ilyen kis töppedt maradok). 

Nagyjából összeszedtem, hogy mik azok, amiket ehetek, és még ráadásul szeretem is. Ezt a kettőt összehangolni volt a legnehezebb feladat. Lehet, hogy ezek nem tűnnek túlságosan fogyókúrás ételeknek, de ahhoz képest, amiket eddig ettem... Gondolok itt az éjszakai melegszendvics-maratonokra, a "csak most az egyszer" chipsekre, na meg az állandó jellegű tésztaételekre. Mondjuk a tésztáról nehéz lesz lemondani. Egyrészt azért, mert szénhidrát-függő vagyok, másrészt azért, mert őszintén szólva, manapság mi az a kaja, ami olcsó? Hát a tészta. Na de most kissé megváltozott az étlap, eddig ezek vannak a választékban:

• tzatziki saláta
• szójaszószos, wokban sült rizs zöldségekkel és/vagy csirkével/tonhallal
• krumplileves 
• zöldségleves
• rozskenyér (az a tégla formájú, savanyú izé, amúgy nagyon szeretem) mindenféle sonkával, zöldséggel, sajttal
• hagymaleves

Hát eddig ilyeneket sikerült kitalálnom, de remélem sikerül még bővítenem a menüsort. Persze ez így még édes kevés, mellette elkezdtem tornázni is. Jó, azt nem minden nap, pláne, hogy vizsgaidőszak van, de azért hellyel közzel megoldom, hogy rendszeres legyen. 

Breaking news

Az idei nyár egész biztos, hogy nem lesz olyan cefet tré, mint a tavalyi volt, mert MELÓT KAPTAM!!

Igaz, csak rövid időre, a nyár végére, de annyira király, hogy el se tudom mondani, mert fesztiválon fogok pultozni!! Ebben van is némi tapasztalatom, szóval iszonyúan örülök neki. Egyrészt a pénz miatt, de főleg azért, mert már hiányzott a pultozás is, a pörgés, a sok ember, meg minden, ami ezzel jár. Amikor megkaptam a hírt, kb. fél órát ugráltam örömömben a lakásban :D

Na és most jött el az a pont, hogy van értelme tornáznom meg fogyóznom egy kicsit, mert egy pultoscsajnak k. jól kell kinéznie, legalább is nekem ez a meggyőződésem :D Mivel a fejem rendben van, azzal nincs semmi dolgom, de nyaktól lefelé nem ártana kicsit igazítani a dolgokon. Még jó, hogy a tömpe lábaim nem fognak látszani amúgy sem, mert sajnos megnyújtani nem tudom őket.

Szóval most elfogyasztom utolsó bűnös vacsorámat, holnaptól pedig kezdetét veszi az önsanyargatás igazi 21. századi formája, de most még ennek is örülök! Ennél jobb hírt nem igazán tudnék jelenleg elképzelni, úgyhogy egy kis hangulatillusztráció: 

Lenvászon?

Hatalmas felfedezést tettem, melynek neve: lenvászon nadrág! Világ életemben farmert hordtam, nyáron is, csak akkor rövidet. Aztán idén jött a felfedezés - más anyagból is gyártanak gatyákat. Na, ez meg onnan jött, hogy már egy ideje gondolkodtam rajta, a pasik milyen jól néznek ki ezekben a megkötős gatyákban, mert ez olyan laza meg mit tudom én. Múlt héten leesett, hogy ilyenek vannak nőiben is, és akkor elgondolkodtam rajta, hogy talán kényelmesebb is, mint a farmer. Azt ugyanis, ahogy hazaérek, tépem le magamról, mert nem lehet benne kényelmesen ülni, nyomnak a varrások, ha törökülésben ülök akkor elszorítják a térdhajlatom, stb. 

Na hát tegnap, potom pénzért turiztam magamnak hármat is, kb. pont olyanokat, mint a fenti képen. Hú, hát egészen más érzés, mint az eddigiek. Egy az, hogy vékony, ezért nem rohadok bele. A másik, hogy bő és szellős, kicsit olyan érzés, mintha nem is lenne rajtam semmi. Nem szorít sehol, nem is vág, pont tökéletes. Ráadásul még jól is néz ki. Olyan fölsőket guberáltam hozzá, hogy hihetetlen, tegnap tényleg piszok jó napom volt. Máskor nem szoktam ennyi jó dolgot meglátni. Komolyan mondom, ezentúl nem is vagyok hajlandó másmilyen nadrágot hordani, legalább is amíg jó az idő. 

A következő cél, hogy ne csak ilyen majdnem fehérjeim legyenek, hanem sötét drapp meg keki is kell. Esetleg valami barna is jöhetne.

Nem is értem, eddig hogy bírtam csak és kizárólag farmerben mászkálni. Az is igaz viszont, hogy ez tényleg egyfajta ruhatárcserét jelent, mivel ezekhez nem passzolnak az eddigi felsőim, legalább is a nagy részük nem. Még jó, hogy ez a város tényleg el van látva turkálók garmadájával, ilyeneket meg könnyű szerrel találok, ha a tegnapiból indulok ki. 

A tökéletes este

Régóta készülök a mai estére, de most végre igazán elérkezett az ideje. Tegnap hozzávetőlegesen hajnali kettőig szenvedtem egy beadandóval - az csak természetes, hogy az utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy ilyen egyáltalán van -, úgyhogy ma végre megérdemlem a lazítást. Így tehát az estét az ÁGYAMBAN fogom tölteni, továbbá csak és kizárólag a kedvenc sorozataimat fogom nézni. Rám köztudottan jellemző az, hogy csak addig nézek egy műsort, amíg fent van a neten szinkronosan, utána bármennyire is érdekel a folytatás, nem nézem tovább. Nem azért, mert nem tudok olvasni, vagy maga az olvasás fárasztana, sőt, nagyrészt megérteném angolul is, de nem tökéletesen. A probléma inkább az, hogy képtelen vagyok sorozatnézés közben nem csinálni semmi mást. Általában ilyenkor is netezek, vagy elmosogatok, főzök, firkálgatok, stb. 

Nem olyan régen azért megtört a jég, mert elkezdtem nézni a Nikitát, és nagyon gyorsan a szinkronos részek végére értem. Ez volt az a pont, hogy nem bírtam kivárni a következő hetet (jé, az pont ma van, legalább is tévében ma lesz), muszáj volt tudnom, hogy mi fog történni, ezért leszedtem feliratosan. Aztán a következőt, és a következőt is. 

Viszont így, hogy nem tudok közben semmi mást csinálni, igazából miért is kéne a konyhaasztalnál ülve néznem? Szóval ma beköltözik a laptop az ágyba, velem együtt, és ha már így belejöttem a csak nézésbe, és közben semmi mást nem csinálásba, szépen folytatom azokat a sorozataimat is, amiket 1-2 hónappal ezelőtt abbahagytam. Ha jól saccolom, ez összesen három műsort jelent, de ez nekem nem okozhat problémát :D Ehhez már csak valami hideg italról kellene gondoskodni, na meg egy barbecue-s Mexicorn is jól jönne, és kezdődhet is a móka!