Pöttyös Panna

Az mind szép és jó, hogy ennyire meleg van és süt a nap, ezzel semmi probléma, sőt. Az is oké, hogy tegnap strandon voltam, ami úgy alapjában hihetetlen, hiszen áprilisban még sosem voltam strandon, szóval ez igazából szuper, úsztam, napoztam, hotdogot ettem, miegymás. Viszont az, hogy napkiütéseim vannak, na az ocsmány! Mondhatnám azt, hogy még jó, hogy csak a karomon meg a kezemen vannak, ha optimista lennék, biztos erre gondolnék. Hiszen de jó, hogy nem a képemen vannak. De basszus! A kezeim vannak állandóan szem előtt! Vagy lehet, hogy csak én látom őket mindig, ahogy gépelek? Mindegy, a strand akkor is jó volt, és talán még a lábaim is barnultak egy picit. A fehér lábakkal amúgy minden évben meg kell küzdenem. Alapjában nem vagyok az a napozós-barnulós típus, hulla fehér vagyok mindig, nincs is türelmem a napon feküdni. Na jó, feküdni mindig van türelmem, de napozni nem nagyon szeretek. Ki is békültem vele, hogy sosem leszek csokibarna, de azért azt rohadtul utálom, hogy egész nyáron cikisen fehérek a lábaim. Ezért minden nyáron állandóan kilógatom őket a napra, ott már be se kenem magam, maximum valami bronzolajjal vagy hasonlóval, de sosem történik semmi. Na de most talán sikerült.

Viszont ha már a napkiütéseknél tartunk, ma sikerült mást is beszereznem. Elmentünk ma ugyanis egy kis tóparti sütögetésre, ahol persze felfedeztem, hogy mázsaszám terem a csalán. Na ez volt az, amire én szemet vetettem. Kesztyűt persze nem vittem, nejlonzacsival a kezemen szedtem, és hihetetlen, de azon keresztül is csíp. Aztán jött az még hozzá itthon, hogy meg kellett őket mosnom, fel kellett vágnom, na és ez fájt aztán igazán. Szóval most fantasztikusan néznek ki a kezeim...

Hosszú hétvége

Hurrá, hurrá, hosszú hétvége! Végre lehet jókat aludni, tekeregni jobbra-balra, esténként filmet nézni, játszani, és minden egyebet, amiket máskor nem. Bár igaz ami igaz, a pszichológia szigorlatra nem lenne hülyeség készülni, na és persze ott van még a szociális jog vizsga, ami szintén nem elhanyagolható, mivel ez a két finomság pont egy napon lesz. Így már nem is tűnik olyan távolinak május közepe :/ De akkor is, nekem még mindig nem sikerült felfognom, hogy két hét múlva vége a tanításnak, és kezdődnek a vizsgák... Iszonyú hamar elment ez a félév. 

Viszont azért, hogy elmondhassam magamról, hogy tanultam is egy picit, most újra elkezdtem a héber nyelvvel foglalkozni. Nagy kár, hogy ezért nem jár kredit :) Azzal szórakoztattam magam tegnap, hogy a youtube-on izraeli reklámokat néztem, meg híradóból részleteket, és figyeltem, hogy mit értek meg belőle. Hát, nem sokat... Mondjuk amikor köszönnek, az megvan :D Találtam olyat is, ahol megy a szöveg alatt a héber felirat, de egy idő után már az asztalt vertem, hogy "Beszélj már lassabban!!!" mert mire egy kétsoros szöveg első szavát elolvasom, már rég mást mutatnak. De azt hiszem, egy ilyen ?מה שלומך  és .אני בסדר féle "nyelvtudással" esélytelen is volt, hogy bármit megértsek. Azért ha egy kicsit több időm lenne nyelvet tanulni, már mehetne ez jobban is. 

Viszont az utóbbi időben sokat gondolkodtam rajta, hogy milyen királyság lenne már, ha a "külföldre megyek majd dolgozni" azt jelentené, hogy Izraelbe megyek majd dolgozni. Meleg van, napsütés, tengerpart, meg úgy egyáltalán, amit anélkül láthattam, hallhattam, hogy ott jártam volna, az alapján szívesen mennék oda. Van még másfél évem, hogy TÉNYLEG megtanuljak héberül, mert az nyilván lópikulát nem ér, ha mindenkitől azt kérdezgetem, hogy hogy van, meg elszámolok tízig, na de ha rendesen megtanulnám, hmm, akkor jó lenne. Más kérdés, hogy anyukámnak pl. nem igazán tetszett az ötlet, mert jaj, bajunk lesz majd, meg veszélyes, meg satöbbi, de mi nem veszélyes? Vagy hol nem az? És azért neten már többször futottam bele olyanokba, akik tényleg ott élnek vagy éltek, és így már kissé más színben tűnnek fel a dolgok, már azzal kapcsolatban, hogy mi az, ami veszélyes. Különben meg, visszatérve a nyelvtudásra, nyáron gondolom megint bőven lesz időm rá, hiszen munkát sem tavaly, sem tavaly előtt nem találtam, hiába kerestem, persze keresni idén is fogok, de emellett legalább lesz valami hasznos időtöltésem is. Ez nekem úgyis egy kihívás, hiszen be akarom bizonyítani, hogy manapság, ha valaki tud már angolul, akkor a netről bármilyen nyelvet meg tud tanulni teljesen ingyen. Milyen menő lenne, ha úgy mennék el életemben először Izraelbe, hogy mondjuk egy boltban el tudom mondani, hogy mit szeretnék, és nem kell mutogatnom. Na jó, azt mondják, kb. mindenki beszél ott angolul, de azért az mégsem az igazi. De ha dolgozni nem is jutok ki, azért abban biztos vagyok, nem maradok itthon, és ha az eredeti tervemet nézem, és majd Angliában kapok munkát, onnan már tuti, hogy legalább nyaralni elmegyek Izraelbe.

Ennél a hétfőnél kevés ocsmányabb van, azt kell mondjam. Reggel nyolcra csak azért bemenni egyetemre, hogy egy tömbös óra keretében zh-t írjak, utána a bankommal hadakozzak szünetben, aztán a következő órámon ismét elő kellett adnom, hogy mivel készültem, aztán egy dög unalmas órán, már mocskosul éhesen az Elfújta a szélt olvastam. Az is igaz, hogy ilyenkor a legjobb végre valahára hazaérni. Hála az égnek, nekem tényleg tökéletes gyerekem van, mert miután elmondtam neki, hogy baromi fáradt és baromi éhes vagyok, közölte, hogy ő most akkor hagy engem pihenni, csak kér egy gumicukrot, és megy játszani :) Úgyhogy végre elfoglalhattam a helyemet a konyhában a gép előtt, már ettem is, és odáig is eljutottam, hogy megnézzem a Nikita utolsó tíz percét. Még az a jó, hogy holnapra igazából nem kell tanulni, elkészíteni semmit. Holnap úgyis szaknapok!! Délig lesznek csak órák, utána valami előadás, aztán jövünk haza, összekészülünk, és irány a főzőverseny!

Vezetés és aloé

Túl vagyok az első vezetésen. Ááááá, nekem senki nem mondta, hogy ez ennyire nehéz és fárasztó!!! Életemben nem néztem még ennyiszer hátra, már görcsöt kapott a nyakam, de a bal lábam is fáj, amennyit a kuplunggal szórakozni kellett. Én azt hittem, hogy vezetni kényelmes, de ha ez tényleg ilyen, akkor inkább járok gyalog, az kevésbé fárasztó, vagy jobb lenne nekem egy olyan Frédi-Béni kocsi, amit lábbal kell hajtani, szerintem még abban sem fáradnék el ennyire. 

Na azért az tényleg nagyon király érzés volt, hogy ÉN vezetek, hogy arra megy az autó, amerre én akarom :) Sőt, már fékezni is tudok egészen tisztességesen.

Most azért egyelőre úgy érzem, az a 30 óra kötelező vezetés nekem marhára nem lesz elég. Szerintem ez még évekig fog tartani...

Na, tök más: így, majdnem 25 évesen rá kellett jönnöm, hogy szeretem a szobanövényeket. De tényleg. Kapott a gyerek névnapjára egy cserepes növényt, és most azt figyeljük napról napra. Az öntözésen már majdnem sikerült összevesznünk :) Úgyhogy most majd szülinapomra én is kapok egyet anyukámtól, az a sajátom lesz :) Eközben egyik barátnőmtől is kaptam egy kis növénykét, egy pici, cserepes aloét, de tényleg annyira apró, cseréppel együtt akkorika, mint egy felespohár. Nagyon remélem, hogy nem fogom kinyírni, és szép nagyra megnő majd, és lesznek babái is :) Az külön tetszik, hogy ez a növény még hasznos is, legalább is az lesz egyszer, pár év múlva, amikor fel lehet majd használni a leveleiben lévő gélt. Amúgy is állandóan ilyen aloé darabkás innivalót szoktam inni, hát most majd lesz saját készletem :) Bár a neten úgy olvastam, hogy kell neki 4 év legalább, hogy azok a "gyógyító izék" kifejlődjenek a növényben, szóval ez nem mostanában lesz.