Túl vagyok az első vezetésen. Ááááá, nekem senki nem mondta, hogy ez ennyire nehéz és fárasztó!!! Életemben nem néztem még ennyiszer hátra, már görcsöt kapott a nyakam, de a bal lábam is fáj, amennyit a kuplunggal szórakozni kellett. Én azt hittem, hogy vezetni kényelmes, de ha ez tényleg ilyen, akkor inkább járok gyalog, az kevésbé fárasztó, vagy jobb lenne nekem egy olyan Frédi-Béni kocsi, amit lábbal kell hajtani, szerintem még abban sem fáradnék el ennyire.
Na azért az tényleg nagyon király érzés volt, hogy ÉN vezetek, hogy arra megy az autó, amerre én akarom :) Sőt, már fékezni is tudok egészen tisztességesen.
Most azért egyelőre úgy érzem, az a 30 óra kötelező vezetés nekem marhára nem lesz elég. Szerintem ez még évekig fog tartani...
Na, tök más: így, majdnem 25 évesen rá kellett jönnöm, hogy szeretem a szobanövényeket. De tényleg. Kapott a gyerek névnapjára egy cserepes növényt, és most azt figyeljük napról napra. Az öntözésen már majdnem sikerült összevesznünk :) Úgyhogy most majd szülinapomra én is kapok egyet anyukámtól, az a sajátom lesz :) Eközben egyik barátnőmtől is kaptam egy kis növénykét, egy pici, cserepes aloét, de tényleg annyira apró, cseréppel együtt akkorika, mint egy felespohár. Nagyon remélem, hogy nem fogom kinyírni, és szép nagyra megnő majd, és lesznek babái is :) Az külön tetszik, hogy ez a növény még hasznos is, legalább is az lesz egyszer, pár év múlva, amikor fel lehet majd használni a leveleiben lévő gélt. Amúgy is állandóan ilyen aloé darabkás innivalót szoktam inni, hát most majd lesz saját készletem :) Bár a neten úgy olvastam, hogy kell neki 4 év legalább, hogy azok a "gyógyító izék" kifejlődjenek a növényben, szóval ez nem mostanában lesz.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése