Hihetetlen, de még mindig nem tudok leszokni arról, hogy péntekenként úgy ugráljak végig a lakásban, hogy közben azt visítozom, hogy "It's Friday Friday", pedig azért na, Rebecca Black mindig is gáz volt, és már poénnak sem poén. Képzelem, hogy a szomszédok mit gondolnak rólam. Mondjuk ennek más alapja is van. Nyitott ablaknál, egy panellakásban, khm, elég jól hallható minden, főleg, ha rólam van szó, mert azt nem lehet mondani, hogy halkan beszélek. Pl. az is egy szép dolog, amikor bejön egy légy/szúnyog/büdösbence (franc se érti, mostanában miért van belőlük annyi)/hangya/akármi, én meg kergetem kifelé, és közben azt üvöltöm, hogy "EZ AZ EMBERNEK A TERÜLETE, TAKARODJ KIFELÉ!!!" Különben szeretem én az állatokat, de a rovarokkal nem éppen baráti a viszonyom. Persze, elismerem, hogy rájuk is szükség van, éljenek boldogan, csak ne ott, ahol én. De ne csak ne itt éljenek, lehetőleg a holttestük se legyen itt egy pillanatig sem. Amikor mondjuk már a kikergetés hatástalannak bizonyul, olyankor szoktam őket lefújni valamivel - ami éppen van, ha nincs erre a célra kifejlesztett szer, akkor jó a hajlakk, dezodor, ablaktisztító, bármi -, utána papír alácsúsztat, és ablakon távozik. Múltkor egy idős néni pont ennek a jelenetnek volt szemtanúja, és nem igazán tudta mire vélni, hogy az ablakon kihajolva lengetek egy újságot, és lefelé nézve azt mondom "Kint dögöljél meg!" Merem remélni, hogy nem értette félre, de vannak kétségeim. Amúgy én törekszem a békére a rovarokkal, mint az látható, először a hessegetéssel próbálkozom, viszont ha egyszer nem képesek felfogni, hogy senki sem hívta őket, és nem szívesen látott vendégek, akkor nekem is keményebb módszerekhez kell folyamodnom.
A hívatlan látogatókkal folytatott harcomnál talán csak az röhejesebb, amikor zenét hallgatok. Nem szokásom éjszaka, maximum hangerőn boldogítani a szomszédokat (sajnos a harmadikon lakók nem ezt az elvet vallják), de mint már mondtam, nyitva az ablak, és napközben van egy bizonyos szint, ami szerintem az elfogadható kategóriába tartozik. Ez még nem is lenne gond, viszont az, amit mi ketten a gyerekkel művelünk, na az már ékes bizonyítéka annak, hogy nem vagyunk normálisak, mert idiótábbnál idiótább zenékre vagyunk képesek megőrülni. Azt hiszem, elég annyit mondanom, hogy 'Egy dunaparti csónakházban', és érthető is, mire gondolok. Ha valamelyik kedves szomszédom ezt olvassa, és ráismer, ezúton kérek elnézést, és bevallom, én valójában ezt nem szeretem, csak vicces.
Na, a másik az, ha tényleg tetszik valami. Volt már, aki a házban közölte velem, hogy "kurva jó ez a szám, csak már kicsit sok lesz belőle". Nem tehetek róla, ha valamit nagyon megszeretek, akkor 2-10 napig képtelen vagyok mást hallgatni. Most éppen ezt:
Ez van, ebbe most teljesen belehülyültem már, de hát új szám, ingyér' le lehetett tölteni - nem mintha ez annyira érdekelne, csak fura, hogy valami nem youtube minőségben van meg.
Ja, amúgy vizsgaidőszak van. Csak a miheztartás végett. Kíváncsi vagyok, idén mit fogok kitalálni tanulás helyett. Az előző alkalommal például rájöttem, hogy milyen hihetetlenül kreatív vagyok, és elkezdtem papírmasé tálakat készíteni. Ez most se lenne rossz ötlet. De most beugrott, mit kéne csinálni! Annyi film van a gépen, hogy lépni nem lehet tőlük, ideje lenne őket kiírni dvd-re, és a filmkatalógusomat is frissíteni kéne akkor már. Ja, hoppá, azt nem csak frissíteni kéne, hanem újra megírni, mivel amikor legutóbb beszoptam egy vírust, akkor az is megsemmisült. Na oké, érzem, hogy ez megint egy fincsi vizsgaidőszak lesz :D
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése