Elfoglaltságok nyárra - csak mert most ráérek

A tavalyihoz viszonyítva legalább azt el tudom mondani erről a nyárról, hogy nem olyan unalmas. Igaz, még az elején vagyunk meglehetősen. Mivel most oviszünet is van, semmi nem kényszerít arra, hogy délelőtt tíznél korábban kimásszak az ágyból. Ezzel egyidejűleg az időérzékemet is kezdem elveszíteni, nem csak az óra tekintetében, de már komoly gondot okoz annak megállapítása is, hogy milyen nap van. A hétköznapok és a hétvége elkülönítése még eddig ment valahogy, de csak mert a Jóban rosszbant még a tévéhez igazodva nézem (de gááááz, tudom, és megemlítem, hogy rendszerint hátat fordítva, mosogatás közben "nézem", és közben csodálkozom rajta, hogy ez engem miért köt le még ha csak minimálisan is), na nem tévén keresztül, mert nem vagyok hajlandó az estéimet ilyesmivel tölteni (meg amúgy is lemondtam már az előfizetést), de másnap délelőtt neten meg szoktam nézni. Na, jövő héttől ez a támpontom is megszűnik. 

Azért az elmúlt hét nem volt gyenge. Épp hogy végeztem a tetves vizsgaidőszakkal, gondoltam, az azt követő héten lehet lazítani, nem megyek sehová, maximum strandra, de hát nem. A hét minden egyes napjára jutott valami. Aztán el is érkeztünk ehhez a héthez, amikor már oviszünet is van, bár ez annyiból jó, hogy most nem szívja a vérem senki, hogy menjek ide meg oda, mert remek hivatkozási alap, hogy itthon vagyok a gyerekkel. Mondjuk tényleg nem tudnám hova rakni, ha akarnám se. Tulajdonképpen nem olyan jól jött ez most ki, mert az igazat megvallva, most így négy hétig nem tudok menni vezetni (ennek van más oka is), pedig már kezdtem ott tartani, hogy látszik az alagút vége, de ennyi kihagyás után... Na meg tanfolyamozok is, vagy mi a fene, igaz, annak hamar vége lesz, arra csak tanulni kéne, de még semmi késztetést nem érzek rá :) 

Viszont jó lett volna melózni, vagy ha azt nem is, de legalább önkénteskedni elmenni valahová, tapasztalatnak jó az, sőt, szeretem is csinálni, de így... Volt egy hetem, amikor volt még ovi, de vizsgák már nem, az egyrészt nem elég semmire, másrészt pikk-pakk be is táblázódott minden mással. Július legvégén lesz újra ovi, arra a kicsi időre megint csak nem érdemes már beszervezni semmit, mert augusztus legelején megyek is el melózni tíz napra. Jó, azzal nem is fogok rosszul keresni, de valami önkéntes munka jó lett volna a nyárra, de megint az van, hogy egy hétre nem érdemes semmi komolyabba belekezdeni, ha aztán úgyis megyek el. Még talán augusztus második fele esélyes, két-három hetem lenne így valami szakmailag is értelmesnek nevezhetőt csinálni, bár az meg már hülyén veszi ki magát, hogy a nyár végén kezdek ilyesmi után nézni, de ez legyen a legkevesebb. 

Ettől függetlenül, unatkozni még nem volt időm, hiába vagyunk itthon édes kettesben lassan egy hete. Program mindig van, ez nyilvánvaló, de emellett megtalálom én magamnak az elfoglaltságot is :) Épp most tartok ott, hogy újra felfedeztem magamnak a karkötőcsomózást, amit még talán 12 évesen csináltam utoljára. Filmnézés közben ideális tevékenység. Ja, és persze a film: most jól a fejembe vettem, hogy ha már itthon vagyok, és tanulnom sem kell (vagy legalább is nem sürgős), akkor minden este meg fogok nézni egy filmet.Úgy érzem, piszok nagy lemaradásom van ilyen téren, és ennek az első számú oka az, hogy egyszerűen lusta vagyok filmet nézni. Sorozat az megy éjjel-nappal, mikor mi, de filmet nézni más műfaj, azt nem lehet csak úgy benyomni, és mellette takarítani meg elmenni hajat mosni. 

Tegnap este még engedtem a kísértésnek és két olyan filmet néztem az éjjel, amiket már láttam, viszont ma rászántam magam végre valami újra és megnéztem A csíkos pizsamás fiút. Megérte, tényleg jó! Igaz, van pár elég érdekes mozzanat a filmben, ami... hát nem tudom, maradjunk annyiban, hogy tévedés, minden esetre nekem elég fura volt, hogy a nácik amerikai zenére ropják, amikor a fickó előléptetését ünnepelték. Mindegy, maga a történet nagyon tetszett. Már csak azt nem értem, hogy miért mindenhol amerikai-brit filmként szerepel, amikor a végén a stáblista legalább 80%-ban magyar neveket tartalmaz. Jó, a főszereplők nem magyarok voltak, viszont rengeteg magyar színész kapott benne kisebb szerepet, és emellett nagyon sok magyar dolgozott a filmen. Szóval lazán lehetne amerikai-brit-magyar film is - egyébként ezt ki dönti el?

Holnapra tervezem a Ha-Sodot megnézését, ez egy izraeli film, de hmmm, hát ez lehet, hogy el fog nekem tartani egy darabig, mivel az addig oké, hogy magyar szinkronnal nincs fent sehol, nyilván nem is készült hozzá, de még magyar felirat sincs. Szóval angol felirattal kell néznem, ami tökéletesen kizárja, hogy bármi mást csináljak közben. Még ha az van, hogy valamit angolul nézek, magyar felirattal, akkor nincs abból gáz, ha kicsit máshova nézek, mert értem úgy is, de a héberrel messze nem állok még így. Sőt, már az is vicces, hogy összehasonlítom a kettőt. Egyébként már múltkor belenéztem a filmbe, de tíz perc után rájöttem, hogy ehhez nyugodtabb körülmények kellenek, mert oké, hogy olvasni tudok, angolul is, de ilyen sebességgel még akkor is bajos lenne, ha magyar lenne a felirat. Ezek után mondja nekem valaki azt, hogy én beszélek gyorsan... 

Na, ha már itt tartunk, ez a másik nyári program: végre normálisan nekiállni hébert tanulni. Eddig csak bohóckodtam itt magamnak jóformán, de most már komolyan nekiállok. Fél év után (vagy talán több?) nem igazán mondható eredménynek, hogy a héber nyelvű wikipédián ki tudtam olvasni azt a szót, hogy Budapest, meg hogy demográfia. Meg persze remek, hogy nagyon szépen tudok köszönni, akár reggel, akár napközben, akár este, de talán némi nyelvtanra is szükség lenne.
Hogy tartsam magam a témához, a mai nap nótája legyen ez - csak mert ebből egyet s mást már meg is értek, meg amúgy is jó ez a szám, ebben a formában meg pláne az :)