Huhuhúúúú de szeretem én a júliust!! Tényleg szinte naponta eszembe jut, hogy tavaly nyáron mennyire halálra untam magam, mennyire nem tudtam magammal mit kezdeni, pokolba kívántam már az egészet, pedig komolyan nem történt semmi rossz, csak éppen olyan izgalmasabb dolog sem volt, ami miatt nagyon élveztem volna a nyarat. Na ez idén totál más!
Most tényleg azt érzékelem, hogy nyár van, szünet van, még nekem is! Év közben is sok az izgi dolog, de ugye gyerekkel nem lehet mindig és mindenhol ott lenni. Szokták mondani, hogy "de jó neked, a szüleid tanárok, legalább nyáron ráérnek mindig". De valahogy tavaly annyira pangás volt, hogy ez nekem fel sem tűnt. Idén viszont túl vagyunk már egy remekül sikerült szülinapozáson, félévzáró sütögetős mulatságon, múlt héten itthon járt az egyik legkedvesebb barátnőm a messzi messzi Norvégiából, előtte épp csak hazaértem az egynapos Balatonozásból (ahol rommá égett a hátam, de mostanra legalább tök szép barna, ami velem sose fordul elő), tesómékkal is strandoltunk egy csomót, na meg a kihagyhatatlan szabadstrand is megvolt már, de még lesz párszor, az biztos, és még mindig csak 9-e van. És még mi minden lesz itt...
Ma ünnepeljük anyukám szülinapját, most pont kétszer annyi idős, mint én :) (ezt egyszer megemlítettem valakinek, aki visszakérdezett, hogy "hát nem mindig is kétszer annyi volt?") Eközben elkezdtem az üzleti tevékenységemet is beindítani, mert a további programok biza pénzt kívánnak, úgyhogy most kiárusításra kerülnek a megunt, sosem használt, már nem használt, mégsem tetsző, és hasonló cuccaim. Ma délután megyek is lebonyolítani az első tranzakciót.
Holnap pedig irány a Rockmaraton! Tavaly nem voltam, amit már ezerszer megbántam, mert ha tavaly is mentem volna, akkor elmondhatnám, hogy most vagyok ott tizedszerre (és ezzel sajnos vége is, mert nem lesz több), de hát így csak azt mondhatom el magamról, hogy a holnapi a kilencedik Rockmaraton, amin ott vagyok. Mindegy, a G.B.H. így is király lesz!
Utána azt hiszem, jön egy kis pihi, vagy valami hasonló, maximum strandolást tervezek a következő két hétre, na de 20-án irány Budapest! Sajna csak két és fél nap, szívem szerint egész nyáron haza se jönnék már, de hát muszáj lesz. Mindegy, valamennyit csak sikerül enyhítenem a fővároshiányomon. Komolyan kezdek félni attól, hogy a józan eszem egyértelmű tiltakozása ellenére úgy elragadnak majd az érzelmek, hogy a déliben megcsókolom a talajt :D Tudni kell, hogy tizenévesen szinte minden második héten Pesten voltam koncerteken a fent említett barátnőmmel, majd később fél évet ott is laktam, amikor ott kaptam melót. És most a hetedik kerület viszavááááár :D Ott laktam én, majdnem a Dohány utcában (amit csak úgy emlegetek, hogy az "én utcám", mert minden nap ott sétáltam el a munkahelyemig), a Keletitől a Blaháig minden zegzugot ismerek, legszívesebben az összes házfalat végigsimogatnám, a kapukat ölelgetném, vagy jó ég tudja még mit csinálnék. Persze nem csak ezt a rövid kis szakaszt ismerem és szeretem, de ez a környék fél év alatt nagyon a szívemhez nőtt. Nosztalgiával gondolok a régi bandázásokra a Boráros téren és az Örsön, a metró szagára, a Teve utcában az igazoltató és engem elküldő rendőrbácsira, amiért épp ott jutott eszembe megnézni, hogy megvan-e még a pénztárcám, vagy a boltban hagytam, a Margit szigetre, a csepeli bulikra, a nénire, aki adott egy doboz kivit, amikor segítettem neki leszállni a villamosról, de még a Péterffy Sándor utcai retkes kórházra is, ahol az alap problémám mellé kaptam egy grátisz fertőzést is, viszont milyen jól összebarátkoztam egy csajjal, amíg két órát vártunk a sorunkra. Így pontosan hat év távlatából mindent szeretek Pestben, még azt is, amit akkor nem élveztem, vagy kimondottan utáltam. Az egészben az a pláne, hogy mindössze pár utcányira fogom tölteni ezt a pár napot a régi lakásomtól. Olyan ez, mintha hazatérnék. Nem tudom, mi fér bele két és fél napba, de nagy valószínűséggel a nappalokat azzal fogom tölteni, hogy a kis pajtásnőmmel (aki egész nyárra odacuccolt) végigjárjuk az utcákat, megyünk az orrunk után, amerre épp kedvünk tartja, esténként pedig meglátogatjuk kedvenc egységeimet :)
Ezek után vár az augusztus, amikor apukámmal is elmegyünk egy kicsit Balatonozni, mint a régi szép időkben gyerekkoromban, utána pedig eljön a munka ideje, amikor is ismét beállok a pult mögé, felveszem a régi pultosmosolyomat, és tíz napig kiszolgálom a kedves vendégeket egy fesztiválon. A nyár hátralévő két hetében pedig hentergek itthon és a közeli strandon és megfiatalodva térek vissza az egyetemre :) Terveim szerint folytatom azt, amit a legutolsó félévben sikerült összehoznom, azaz újra szeretnék majd ösztöndíjat kapni, most, hogy végre ráéreztem a tanulás ízére, csak most már okosabban fogom én ezt csinálni, és leszek olyan szorgos kislyány, hogy bejárok rendesen az órákra, lesz mindenből saját jegyzetem, és nem az utolsó pillanatban fogok nekiállni másoktól kunyermálni. Úgylegyen :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése